Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

PÉCZELI. Libánnak nagy magzatja 's a' picziny Izsóp között Zeusz hézagot hagya, És melly igen nagyot Î melly végig láthatatlant ! Társaid* sorában. Tölgy, te állsz ugyan, Eggy győzedelmes nagy Király, elöl ; 'S a' szüntelen zöidlorabú jegenye, A' véle-testvér bús de szép fenyővel, A' körös, a' bikk, és az illatos hárs, A' játszva-rezgő nyár, nyír és topoly És a' juharnak sok neme a' szerént Hajt térdet és főt néked, mint azok, A' mellyekert/ Pomona *S Flóra véd> És mint a' Líriodendron és Platán, A' nagy lapú. Ga talpa 's a' Negundo, *S te Tölgy-Királyné, szép Acátia ! De Zeusz igaz volt társaidhoz is, "S becs nélkül még a' fűzet sem hagyá : Buján ereszt ő gallyakat, sebet túr, Hamar tenyész, nem kíván mívelést, Árnyékot tart a' háznak és akolnak.