Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

De minket az eg Saját öröme're *S a* fold' öröme're Zengeni hágy, Míg a' te'lnek nyájas álma Hü karjába nem fogad, *S a' megifjodott Tavasznak Sze'p Hóráji gyenge ke'zzel Életre nem költenek. Brekeke, brekeke, brekeke Zeusz bennünket szerété, A* midőn szent ve'gzete A' vizekbe szöktete ! Brekeke, brekeke! Kloáx, kloáx ! Tntí, tuú ! KOCCZANTYÜSI. Vén Kántor, könyvpenészü Tánczos, rókás Poéta, Iszonyodom 's futok . . .