Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. - Kazinczy Könyvtár, Hasonmás kiadás (Miskolc, 1986)

AZ AVATATLAN. Ámbár lelkemet I

s i sz és 0 s í r i sz Elysjumba kapa, nem állhatám-meg, Hogy nagyot ne kaczagjak, a midón eggy Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid Tornáczodba vonának, ezt kiáltá: 'S jaj, mint big az imiilyen! Andri, hallod Mint meg big ? Uczu, kezdd-el ; Hol lakik Kend...! AZ ISKOLA' TÖRVÉNYEI. Járj egyenesít! ki ne térj! így rendeli az Iskola; nem szép A' mi szabásom előtt helytelen, a mi hibás* Járj szabadon ! ne remegj ! mond Aesthesisz; és ha van ok rá, Térj-ki ; ne hidd hogy szép *» jó lehet, a' mi feszes. 'S a' Génie pártázott fővel jó, 's sanctionálja A' mit az Iskola tilt, a* mit az Aesthesisz hágy-