Marosi Endre: XVI. századi váraink 1521-1606 (Budapest - Miskolc, 1991)

I. Fejezet. XVI. századi váraink újabb kutatásáról

I. Fejezet XVI. SZÁZADI VARAINK ÚJABB KUTATÁSÁRÓL Várkutatásunk utolsó, nagyobb terjedelmű helyzetképe 1975-ben jelent meg. A Gerő László főszerkesztésében kiadott, többszerzős tanulmánykötet

1 (a korábbi gyakorlattól eltérve) mai várállományunknak nem csupán műemléki, építészettörténeti és régészeti leírására vállalkozott, hanem kitért a várszervezet, a vár és társadalom kölcsönhatása történeti bemutatására is. A lapalji jegyzetekből megállapíthatóan a szerzők még felhasználták az 1973-ban megjelent munkákat. "Újabb kutatástörténet" alatt ezért az 1974-1984 által határolt tizenegy évet jellemezzük. Ez utóbbi időszak alatt az írott források bázisa csak kis mértékben gyarapodott a századunk elején már meglévő anyaghoz mérten. Okmánytárakat tekintve még a kiadott kötetek - így például Pálffy Miklós, de különösen Giorgio Basta levelezései

2 - sem tekinthetők kellőképpen kiaknázottnak. Olyan fontos levéltári források, mint a bécsi vagy a belsőausztriai haditanácsok anyaga, a szomszédos országok családi levéltárai, a német birodalmi, a csehországi, lengyelországi hungaricák esetében még a számbavétel sem mindig történt meg, és így kevés a lehetőség a hasznosításra. A hazai okleveles anyag közzététele jobbára helyi kiadványokra korlátozódik.

3 Jelentős forráskötetet csak Bariska István adott ki, Kőszeg védelméhez kapcsolódóan.

4 Oszmán okleveles források elvétve jelennek meg.

5 Ilyen körülmények között is születtek mértékadó összefoglalások, mint Szakály Ferenccé, a végvári katonaság egyik feladatát képező hódoltsági adóztatásról,

6 Szántó Imre monográfiái a végvárrendszerről, illetve az 1551-52. évi várháborúkról.

7 Ellentétben a levéltári forrásokkal, örvendetesen nő az elbeszélő források kiadása. Jelentős részük újra kiadás, illetve magyar nyelvű fordítás,

8 és külön is említést érdemelnek az oszmánokat bemutató keresztény kútfők.

9 Nem történt számottevő előrelépés a nyugati elbeszélő források feltárásában, és az oszmán történetírók közül is csak a század elején magyarra fordított részleteket, némelyikük újra kiadását ismerjük.

10 Örvendetes fejlemény a katonaköltészet, illetve a XVI-XVII. századi költészet válogatásszerű bemutatása.

11 Jóllehet a végvári költészet monográfiája még nem született meg, de lehetséges a katonaéletnek, a hősi halálnak, a végvári harcok ideológiájának a sokoldalú bemutatása, másfelől a jelentősebb históriás énekek forrásszerű kiaknázása. Tárgyuktól valamelyest távolabbra vezető, mégis említést érdemlő, jelentős feladat a várakhoz fűződő néphagyományok feltárása. A regék, vármondák újabban vagy újonnan megjelentetett gyűjteményes kötetei

12 azonban - jelenlegi formájukban - alig alkalmasak a várkutatás kiszélesítésére, mert rendszerint nem állapítható meg belőlük a közölt monda keletkezésének, feljegyzésének körülménye, az eredeti szöveg, sőt az sem, ha a közreadó esetleg beavatkozott a történet megfogalmazásába. A képi ábrázolások évtizedek óta ismétlődnek a különféle kiadványokban, anélkül, hogy a hiteles ábrázolásokra korlátozódnának. Ezért a közreadott egykorú várábrázolásoknak csak is kis hányada alkalmas közvetlenül a várkutatásra. A képi források feltárása terén mérföldkövet jelent Fehér Géza oszmán miniatúrákból összeállított kötete,

13 bár ezek a vár- és épületábrázolások meg sem közelítik a valóságos állapotot. Kultúrtörténeti szempontból érdekes, képi forrásként alig felhasználható Wathay Ferenc illusztrált verseskötetének hasonmás kiadása.

14 A nem hiteles metszetek, alaprajzok nagy száma miatt csak nagyon óvatosan használható néhány régi metszetgyűjtemény, képeskönyv újra kiadása.

15 Itt érdemel említést az a kettősség, ami egykori váraink és mai várállományunk eltéréseiből adódik. Történeti összefoglalás keretei között elképzelhetetlen más megközelítés, mint a végvárak összességének, illetve valamely főkapitányság vagy védelmi körzet egészének bemutatása. Ezzel szemben a szomszéd országok várkutatásának követése lényegében megoldhatatlan feladat. Az egykori teljes várállomány egységes szempontú bemutatására utoljára három évtizeddel ezelőtt vállalkozott Gerő László.

16 Azóta kivétel számba sorolható az olyan monográfia, mint Balogh Joláné, aki a váradi vár történetét dolgozta fel.

17 Az alföldi főkapitányság és az erdélyi fejedelemség várainak mai romániai kutatásáról olykor tájékozódhatunk a romániai magyar nyelvű folyóiratokban,

18 B.Nagy Margit köteteiben,

19 de összegző munka csak az említetteknél lényegesen mérsékeltebb színvonalon olvasható.

20 A bányavárosi és a felsőmagyarországi főkapitányság egykori, Szlovákia mai várairól szép képesalbumokat és metszeteket tettek közzé,

21 monografikus feldolgozást azonban csak cseh nyelven olvashatunk.

22 Újabban a szlovákiai magyar helytörténetkutatás jelentkezik értékes adalékokkal.

23 A nyugat-magyarországi, mai burgenlandi várak felmérését Adalbert Klaar tette közzé.

24 Helytörténeti közlemények rendszeresen jelennek meg, sőt monográfiát is közreadtak, Léka váráról.

25 E kutatások eddig nem eléggé épültek be a magyarországi feldolgozásokba, magunk az eredmények számbavételére vállalkoztunk, historiográfiai áttekintésben.

26 A ju-