Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
IV. Nováki Gyula: Őskori erődítmények (összefoglalás)
Mátra és a Bükk hegység alatt az Alföld északi peremére, és a Hernád, valamint a Bodrog völgyére terjedt ki, egészen a Tiszáig. Erődített telepeiről ma még keveset tudunk. A kutatás ide sorolja Nógrád megyében Benczúrfalva - Majorhegyet, Kisterenye - Hársashegyet és ide tartozik Bükkaranyos-Földvár is.64i Mivel a pilinyi és az ezt közvetlenül követő Kyjatice-kultúra leletanyaga sokban azonos képet mutat,a főleg csak felszíni kutatásra szorítkozó kormeghatározások alapján nem mindig lehet egy-egy földvár korát pontosan megjelölni. A későbbi kutatások bizonyára tovább gyarapítják majd a pilinyi kultúra erődített telepeinek a sorát. A pilinyit követő Kyjatice-kultúra ideje az i. e. XII. század második felére és a XI. századra terjed ki. Kialakulásában több szomszédos kultúra játszott közre, elsősorban elődje, a közel azonos területet elfoglaló pilinyi és északi irányból a lausitzi kultúra. A Kyjatice-kultúra nagyjából a pilinyi területét tartotta megszállva, de keleten a Tisza vonalától messze visszahúzódott a Hernád vonala mögé. Ugyanis a Hernádtól keletre és a Tiszántúlon, az Alföld északi felén a vele egyidős, jóval nagyobb területet elfoglaló gávai kultúra leleteit találjuk. Feltehetően ezek elől húzódott vissza a Kyjatice-kultúra a magasabb hegyek irányába, mélyebben, mint a pilinyi kultúra.642 Borsod vármegye hat, fentebb emh'tett hatalmas földvára jól illeszkedik a Kyjatice-kultúra többi földvárának sorába. Területileg szorosan ide csatlakozik a Bükk hegység délnyugati szélén Felsőtárkány-Várhegy, tovább nyugatra a Mátra hegységben Mátraszentimre - Óvár,643 a Cserhát keleti szélén Mátraszőllős - Kerekbikk, a Börzsöny hegységben pedig, a kultúra elterjedési területének a nyugati szélén, további hat nagyméretű földvárat ismerünk.644 Valamennyi ugyanolyan jellegű, mint a Borsod vármegyében találhatók. A későbbi kutatások ezek sorát is bizonyára tovább fogják gyarapítani. A Kyjatice-kultúra területétől keletre és délkeletre uralkodó, vele rokon gávai kultúra somotori csoportjával kapcsolatban is említenek földvárakat Kelet-Szlovákiában és Kárpátukrajna területén.645 Területileg utóbbi csoporthoz tartozik a közeli Zemplén hegység is, ahonnan két magas fekvésű, hatalmas kiterjedésű, kősánccal védett telepet említhetek, Boldogkőváralja-Tóhegyet és Tolcsva-Várhegyet. Az eddigiekhez hasonló, késő bronzkori földvárakat ismerünk a Dunántúl területén is, a Kyjaticével egykorú ún. urnamezős kultúrából is, de ezek sorát távolabbról is folytathatnánk. A Borsod vármegyei késő bronzkori földvárak területe a távolabb fekvőkhöz hasonlóan osztatlan. Az egész telepet körbeveszi a sánc, vagy árok, illetve a meredek hegyoldalak felett többnyire csak a természetes hegyperem. Sály-Latorvár-tetőt is (bár egyelőre még csak feltételesen) osztatlannak vesszük, a belső sáncot a később ugyanitt kialakított X. századi Örsúr várával hozzuk kapcsolatba. A sánc szerkezetének megismeréséhez területünkön az ásatások eddig kevés eredményt hoztak. Bükkaranyos-Földvár árka eredetileg 2 m mély, de csak 3-4 m széles volt, alját ívesen képezték ki. A telep felső szélén nem sikerült olyan nyomot megfigyelni, amelyek a feltételezhető védőfal (cölöpsor, gerendafal, sövényfonás stb.) maradványai lennének. Szilvásvárad-Töröksáncon a sáncátvágás ugyan különböző rétegeket mutatott, kisebb-nagyobb kövek is voltak benne, de ezek már a sánc szétomlott törmelékei, az eredeti sáncszerkezetre nem derült fény. Sáncátvágásra került sor Cserépfalu - Mésztetőn is, de itt csak a sánc külső felét vágták át. Külső ároknak nem volt nyoma, a sáncrészü aljában azonban keskeny, V metszetű árok látszott. Utóbbi feltehetően cölöpsor beásására szolgált, amely a sánc külső, függőleges oldalfalát alkothatta, belső oldalán pedig földből és kőből felhányt töltés magasodott. Miskolc-Bükkszentlászló-Nagysánc sáncátvágásának hiányos dokumentációja miatt nem lehet eldönteni, a sánc melyik része köthető a késő bronzkorhoz és melyik a késő kelta korhoz. A sáncok felépítésére három egykorú, de távolabbi magyarországi analógiát említek. A Börzsöny hegységben Nagybörzsöny felett a Rustok-hegyen a sánc erősen szétmállott faszerkezete került elő. 646 A Bakonyban Bakonyszentlászló-Kesellőhegyen cölöpök és vízszintesen fekvő gerendák tartották a sánc földjét, egy rövidebb szakaszon pedig kötőanyag nélkül rakott kőfal képezte a sánc magját.647 Végül a közismert Velem-Szent Vid-hegy késő bronzkori erődítésének a sánca a legújabb ásatások szerint agyagtapasztásos fakazettákból állt.648 E távoli példák alapján biztosra vehetjük, hogy megfelelő ásatásokkal a Borsod vármegyei sáncok szerkezetére is fény derülne. ^ Kemenczei T. 1982., 1984. Kemenczei e két munkájában részletesen foglalkozik a késő bronzkori földvárakkal kapcsolatos, itt tárgyalt kérdésekkel. 642 Kemenczei T. 1984.40. 643 Kemenczei T. 1984. 41. 644 Nováki Gy.-Sándorfi Gy.-Miklós Zs. 1979. 645 Kemenczei T. 1984. 62. 646 Nováki Gy.-Sándorfi Gy.-Miklós Zs. 1979. 64. 647 Nováki Gy. 1979. 89., 29. kép. 648 Fekete M. 1985., 1986.
