Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)

I. Őskori erődítmények leírása

lepusztult. Ezért pontos méretek sem állapíthatók meg a felszínen. A domb felső átmérője kb. 17 m, területe 0,02 ha körüli. Az árok mai felső szélessége kb. 25-35, mélysége 0,5-1,5 m. A felszínen őskori cserepek találhatók. Az emh'tett ásatás és a későbbi felszíni leletgyűjtés alapján a telep időrendje a következő: alul a neolitikus tiszai kultúra, felette a bronzkori hatvani, majd a füzesabonyi kultúra következik. Az árok korát, más lelőhelyek analógiái alapján az utóbbi két kultúra korába sorolhatjuk. A kutatások dokumentációja hiányában nem világos előttünk, vajon a későbronzkori leletek (telep, temető?) az árokkal védett kis dombon, vagy a közvetlenül mellette elterülő nyílt dombháton kerültek-e elő. Valószínűnek tartjuk, hogy itt a késő bronzkorban már nem mesterségesen védett telep volt. VATTA-TESTHALOM. 1864-ben feljegyezték, hogy a monda szerint a török által elpusztított falu lakosait temették ide, ezért nevezik Testhalomnak. A halom birtokosa, Nagy Gedeon 1846-ban szőlővel ültette be, ezt azonban 1849-ben az orosz seregek tönkretették, azóta elhanyagolt terület.162 1871-ben Kandra K. említi „Tetemhalom" vagy „Testhalom" néven, amelyben „csákányféle vas és nyolctaréjú sarkantyúk kerültek elő."163 1900 körül a halom új birtokosa, báró Seckendorf! Herman az egész halmot felásatta és az előkerült leleteket (agyagszűrők, lángborítók, kő- és csonttárgyak, tűzpad-maradványok, paticsok, cserepek), összesen 147 darabot, beküldte a miskolci múzeumba. Ezután Gálffy I. és Petró J. próbaásatást végeztek a halom helyén, miután a halmot már lehordták, elegyengették. Csak néhány cseréptöredék volt az eredmény, de megállapították, hogy a halom váltakozó föld- és hamurétegekből állt. A leleteket (kép nélkül) Lossonczy I. részletes leírással közölte.164 Ugyanekkor a lelőhelyről származó XVI. századi kardról és Anjou-kori páncéling darabjáról is értesülünk, de ezek előkerülési körülményeit nem ismerjük.165 Később ugyanezeket ismertetik röviden.166 A halom helyét védett régészeti területté nyilvánították.167 Kalicz N. a miskolci múzeumban őrzött leletek alapján a hatvani kultúra telepei közé sorolta a Testhalmot.168 A Testhalom - Vatta község nyugati szélétől délre 2,5 km távolságra van, a Csincse-patak jobb partja feletti, alig kiemelkedő széles fennsík szélén. Ma már csak a középső kis domb maradványát lehet felismerni, az egykor körülötte húzódó ároknak a felszínen szinte semmi nyoma sem maradt, teljesen betöltötték (23. kép). Ezért a domb átmérőjét sem lehet meghatározni, de hasonló volt a többi, a hatvani kultúrába tartozó kis várhoz. Felső átmérője 30 - 35 m körüli lehetett. Délkeleti oldala a természetes domboldalban folytatódik, ahol a mesterséges árok megszakadt. Felszínén kevés őskori cserép található a szántásban. A fent ismertetett eredmények alapján a hatvani kultúra telepe és kis vára volt itt. 162 Pesty F. 1988. 364, 366. 163 Kandra K 1871. szept. 28. 164 Gálffy 1.1902. 39.; Lossonczy 1.1902/a, 1902/b, 78. 165 Lossonczy I. 1902/b, 90, 92. 1902/c. 166 Gárdonyi 1914. 385. 167 HOM 650/2/1960.; Hellebrandt M. 1978-1979.19. 168 Kalicz N. 1968. 119.