Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
került elő, de sok agyagtapasztás, tűzhelytöredék, őrlőkő, agyaggúla, orsógomb és néhány bronztárgy, valamint nagy mennyiségű cseréptöredék jelentették az egykori telep maradványait. Az előkerült állatcsontok Bökönyi S. meghatározása szerint jelentős állattartásra vallanak. Elsősorban szarvasmarha, juh, vagy kecske csontjai kerültek elő, lényegesen jelentéktelenebb volt a sertés, ló és a kutya szerepe, a vadászott állatokat pedig csak három vaddisznócsont képviselte. Patek E. a keleti oldalon a sáncot is átvágta (19. kép). A sziklás altalajra emelt sánc mai magassága 3 - 3,20 m. A feltöltésben kisebb-nagyobb kövek is voltak, a sáncszerkezetre azonban semmi nyom nem bontakozott ki. A sánc földjében sok cserép, állatcsont, agyagtapasztás, bronztöredék is volt, tehát ennek felépítése előtt már hosszabb ideje létezett a telep. A belső területen a felszínen mindenhol sok cserép található. Az ásató megállapította, hogy néhány neolitikus, a bükki kultúrába tartozó cseréptől eltekintve, a telepen és a sáncban napfényre került valamennyi lelet a bronzkor D vége és a Hallstatt-kor A-B periódusába tartozik, a Kyjatice-kultúrán belül, ennél későbbi időszaknak nincs jele. Egyúttal a földvár fekvését és méreteit is leírta.! 40 Patek nyomán említik többen a földvárat.! 4 ! A Kelemenszéke nevű hegy Szilvásváradtól dél - délkeletre 4 km-re, Bélapátfalvától keletre 3 km-re van, a Bükk hegység széléhez közel. Kelet felől a Horotna-völgy felső vége határolja, nyugatra pedig a Bükk hegység széle előtt több, valamivel alacsonyabb hegy emelkedik eléje. Tszfm 703 m, körös-körül meredek oldal övezi. Felszíne erősen tagolt. Déli végén legmagasabb, ahonnan északi irányba erősen lejt és két felhúzódó mellékvölgy három ágra bontja. Ennek megfelelően a sánc, amely egy kis nyugati, 100 m hosszú szakaszt kivéve, körbe követhető, a hegy alakjához alkalmazkodva erősen kanyarog és több helyen 50 m szintkülönbséggel is meredeken levezet a hegyoldalban. Belső oldalán árok kíséri, amelyből a sánc emeléséhez szükséges földet termelték ki. A telep hossza 1300, legnagyobb szélessége 800 m, területe 60 ha. A legmagasabban és a legalacsonyabban fekvő teleprész közötti szintkülönbség 170 m. Az északi oldal két mellékvölgyének felső végében egy-egy forrás ered. Az egész területet erdő fedi. Az ásatás eredményei egyértelműen a késő bronzkori Kyjatice-kultúra várai közé sorolják. TARD-TATARDOMB. A Tatárdombot, mint régészeti lelőhelyet, elsőnek Ipolyi A. említi 1863-ban. A domb alatti temetőben sírásás közben „apró cserépedényeket" találnak, melyekből néhány épebbet az egri érseknek küldtek be.142 Egy év múlva mint „tatár-vár"-ról, illetve „Tatár-hegy"-ről írnak róla, melynek alján erődítés van, sánc nyoma és sok cserép található. Szántóföldnek használják, alatta pedig egy nagy boltozatos pince van.143 Rómer F.-nál bronzkori cserepek lelőhelyeként szerepel, egyúttal képekben egy vas karperecet és egy vas fibulát ismertet a késői vaskorból, amelyek Ipolyi A. tulajdonában voltak.1 44 Ugyanezeket Ipolyi 1873-ban említi és hozzáfűzte, hogy azóta itt 25 db „byzanti és velenczei arany találtatott".! 45 Hampel J. 1892-ben egy Tardról származó „sodrott karperecre" hivatkozik Ipolyi gyűjteményéből, de közelebbi lelőhely megnevezése nélkül.1 46 1894-1896 között ásatás is volt a dombon, de erről semmi közelebbit sem tudunk.l 47 Feltehetően ekkor kerültek elő azok az őskori leletek, amelyeket Lossonczy I. 1902-ben ismertetett a miskolci múzeumból (hálónehezékek, csontfokos, orsógomb).l 48 Ezután a lelőhelynek csak említésével találkozunk,l 49 majd a védett régészeti területek közé sorolják.! 50 1965-ben Kemenczei T. és K. Végh K. a felszínen gyűjtött cserepek alapján a hatvani kultúra telepét állapították meg a Tatárdombon.l 5 ! Végül Kalicz N. említ egy kis edényt a kora bronzkori zóki kultúrából, de ennek lelőhelyéről csak annyit tudunk, hogy Tardon került elő. Kalicz a régi leírások alapján a Tatárdombon nagy telepre következtet és egy innen származó, a miskolci múzeumban őrzött cserepet ő is a hatvani kultúrába sorol.! 52 140 Előzetes közlemények: Patek E. 1964, 1970. Az ásatás részletes ismertetése: Patek E. 1973. 141 Kemenczei T. 1966/c, 84, 87.; 1970.18, 28, 29, 1984.42, 143, Szabó J. Gy. 1983. 294 - 295. 142 Ipolyi A. 1863. 174. 143 Pesty F. 1988. 338 - 339, 383. 144 Rómer F. 1866. 120, 112-113. kép. 145 Ipolyi A. 1873/b, 487. Ebben a közleményben Tard helyett „Tar" szerepel. Mivel azonban ennek helyét Borsod és Heves megye szélére teszi, nyilván elírásról van szó és nem a Nógrád megyei Tar község a lelőhely. Ugyanezzel a hibával említi a lelőhelyet később Szendrei J. is (1886.1. 351.). 146 Hampel J. 2.1892.162. 147 Szendrei J. 1897.185. 148 Lossonczy 1.1902/b, 85. 149 Gerecze P. 1906. 250.; Erdey Gy. - Hubay J. - Vigyázó J. 1932.130. 150 HOM 650/2/1960. 151 Kemenczei T-K. Végh K 1966. 406. 152 Kalicz N. 1968. 69, 119.