Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)
I. Őskori erődítmények leírása
A leletanyag és az ásatási eredmények alapján a földvárat a késő bronzkori Kyjatice-kultúra idején és a késő kelta korban egyaránt jelentős mértékben lakták. A sáncot nyilván már a késő bronzkorban megépítették, majd a kelták megújították, amire a sánc legalább két periódusa is mutat. MISKOLCTAPOLCA-VÁRHEGY. A Várhegyet Szendrei J. ismerte fel 1888-ban, amikor a hegyen „több katasztrális holdra terjedő kerületű földvárra akadtak" Nádpataky Lászlóval együtt és megjegyzi, hogy az oldalában nagy mennyiségű cserép van, egészen a fürdőig. 94 1931-ben Megay G. végzett itt ásatást, új kőkori és késő bronzkori település maradványait tárta fel. 95 1960-ban Kalicz N. járta be a hegyet, a neolitikus leleteket emeli ki, de magát a sáncot kora vaskorinak tartja. 96 1965-ben a védett régészeti területek közé sorolják. 97 Kemenczei T. említi mint kora vaskori földvárat, 98 majd Kalicz N. és Makkay J. az 1931-ben előkerült neolitikus leleteket sorolja a Szilmeg-csoportba és az alföldi vonaldíszes edények kultúrájába." 1976ban Gádor J. és Hellebrandt M. a kőbánya mellett 5-10 cm vastag kultúrrétegből gyűjtött bronzkori cserepeket, de előkerült egy késő kelta kori is.l°° 1977-ben Hellebrandt M. végzett itt ásatást. A kutatóárokban csak a felső, sötétbarna törmelékes agyagban mutatkoztak késő bronzkori, kora vaskori és császárkori leletek. A kőbánya felőli részen a metszetben, közvetlenül a felszín alatt további cserepeket, kőpattintékokat és egy késő kelta kori ép edényt gyűjtött.l°l Ezután még két publikációban említik, mint a Kyjatice-kultúra várát.102 A Várhegy közvetlenül a tapolcai Barlang-fürdő felett, attól nyugatra emelkedik. Önálló hegyet képez, meredek oldalakkal. Nyugati oldalának nagy részét kőbánya pusztította el. A földvár az egész hegytetőt magába foglalja (15. kép). A hegy természetes alakjához igazodva szabálytalan, hosszúra nyúlt formát mutat. Földsánc veszi körbe minden oldalról, kivéve a keleti, igen meredek oldalát a Barlang-fürdő felett, ahol elmosódott hegyperem jelzi a telep szélét. A sánc jó állapotban maradt fenn, magassága helyenként 4-5 métert is elér. A déli oldal sánca kelet felé mélyen lefut a meredek széléig, középen egy kapunyílás szakítja meg. Az északi oldal sánca egy rövid szakaszon megszűnik, itt a természetes sziklaalakzatok veszik át a szerepét, egy további kis szakaszon pedig már csak terasz alakjában követhető. Ennek az oldalnak a közepén is van egy kapunyílás. Árok nem kíséri a sáncot egyik oldalon sem, egyedül az északkeleti sarokban találunk közel 30 m hosszúságban egy külső árkot. A kőbánya által lebányászott nyugati részen a sánc mindkét oldalon megszakad. A vár területének egykori kiterjedésére ebben az irányban semmi adatunk sincs, a domborzati viszonyokból következtetve további 70 - 90 m távolságra tételezhetjük fel az egykori szélét. A vár hossza jelenleg (a kőbánya szélig) 330, legnagyobb szélessége 140 m. Egykori területe, a lebányászott résszel együtt 3 ha körül lehetett. Az egész hegyet idős állományú erdő fedi, a felszínen őskori cserepek gyűjthetők. Az eddig előkerült leletek szerint az első telep a neolitikumban keletkezett, majd hosszú szünet után a késő bronzkori Kyjaticekultúra lakja, később pedig a késő kelta korban is használták. Magát a sáncot a két utóbbi korszakba helyezhetjük, feltehetően a késő bronzkor embere volt az első építője. NOVAJ-FÖLDVÁR (HALOM). A lelőhelyet elsőként Foltiny J. említi 1873-ban, ahol tárgyakat gyűjtött, közelebbit azonban nem közölt.10 3 1876-ban Kandra K. adott róla részletes leírást. Az erősen lepusztult dombot árok vette körbe. Sok cserepet, kő- és csontszerszámot, őrlőkő töredéket talált a felszínen. Említi, hogy szemben a völgy bal oldala is régészeti lelőhely, de az ott található edények finomabb kidolgozásúak.104 Ezután csak puszta említésével találkozunk több ízben.10 5 1897-ben Bartalos Gy. végzett háromnapos ásatást a halmon. 3,5 m vastag rétegsorban találta az egymást követő korszakok maradványait, többek között két szarvasagancs eszközt, „bölényszarvat", őrlőkövet és „kőfokost", valamennyit a bronzkorból származtatta. A halom tetején azonban alig 40 cm mélyen honfoglalás kori sírokat is feltárt. Ezek között volt egy lovassír is, rozsdás „kopjával" és kutyával. A sír földjében törött edénydarabokat, a csontváz lábánál pedig három 94 Szendrei J. 1888/a. 375. 95 Kemenczei T. 1970. 22, 1984. 41, 131. 96 Kalicz N. 1960/b. 255. 97 HOM 1965. máj. 25. 0595 - 6833/1, 2. helyrajzi számmal. 98 Kemenczei T. 1966/d. 105. jegyzet. 99 Kalicz N. - Makkay J. 1977.145. 100 Gádor J.Hellebrandt M. 1977. 83. 101 Hellebrandt M. 1978.; Gádor J. - Hellebrandt M.-Simán K. 1978-1979.106. 102 Szabó J. Gy. 1983. 292.; Kemenczei T. 1984. 41. (Miskolc - Görömbölynél említve), 131. 103 Foltiny J. 1873. 543. 104 Kandra K 1876. 48 - 49. 105 Szendrei J. 1883. 115, 135. Miskolc 1(1886). 347, 1927. 266.; Kandra K 1885/a. 176.; Récsey V. 1890. 66.
