Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig. Die Burgen des historischen Komitats Borsod von der Urzeit bis zur Kurutzeit (Budapest - Miskolc, 1992)

I. Őskori erődítmények leírása

mérője 135-150 m, területe 1,33 ha. A közelmúltig jól áttekinthető, füves terület volt, most azonban fenyővel ültették be az egész Földvárat és közvetlen környékét. A földvár erődítése a késő bronzkori pilinyi kultúra idejébe tartozik. CSERÉPFALU-MÉSZTETŐ. A Mésztetőt, mint őskori földvárat, Korek J. ismerte fel és írta le elsőként (5. kép). 1960-ban egy korábban, 1933-ban előkerült neolitikus sír lelőhelyét kereste. Rövid, egynapos próbaásatást is végzett. Összesen öt kutatóárkot ásatott a sánc felső harmada mellett, hosszuk 4-11 m között váltakozott. Egyet a sánctól nyugatra 10 méterre, hármat a sánctól keletre 20, illetve 40 méterre, egy 10 m hosszú kutatóárokkal pedig a sánc külső oldalát vágta át. Telepjelenség nem bontakozott ki (6. kép). A sánc mindkét oldalán kevés cserép került elő a felső rétegben, a sánc keleti (külső) oldalán kívül az egyik helyen 50 cm mélyen is. A sáncátvágással a vízszintes eredeti felszínre hordott, mesterséges töltés metszete jól látszott. A sánc alján kívül V alakú, keskeny árok bontakozott ki, külső nagy árok azonban nem volt. A sáncban is előkerültek cserepek, amelyek, a többi kutatóárokból napfényre kerültekkel együtt, a kora vaskorból származnak.30 Később az ásatás eredményei alapján Kemenczei T. ismerteti röviden, mint a Kyjatice-kultúra erődített telepét, megjegyezvén, hogy Saád A. is gyűjtött cserepeket a helyszínen. Kemenczei újabban kora vaskori edénytöredékeket ismertet Korek ásatásából.3l A lelőhely említésével még három helyen találkozunk.32 Cserépfalva községtől észak - északkeletre, 1,5 - 2 km-re egy északnyugat - délkelet irányú hegyhát húzódik, a községből a Szár-völgybe vezető út felett. A viszonylag keskeny gerinc a hegyhát északi szélén van, igen meredek oldal felett. Déli irányban azonban enyhén lejt az egész hegytető és csak a széle megy át itt is meredekebb oldalba. A hegy északnyugati vége nem válik külön, de tagoltabb és csúcsosan végződik. A természet szinte magas „sánccal" vette körbe a belső területet, ami védelmi szempontból előnyös volt, ugyanakkor az időjárás viszontagságai ellen is védelmet nyújtott. Délkeleti irányban a lankás hegyoldal folytatása •felé azonban nyitott volt a lakott terület, ezért itt sáncot emeltek, amely a hegyoldalban majdnem egyenesen tart lefelé. A sánc a gerincen derékszögben meghajlik, majd 20 m után megszűnik. Magassága 1-1,5 m között váltakozik, árok nincs mellette, de külső oldala magasabb, mint a belső, tetején kövek is vannak. Az egykori telep szélét a továbbiakban az éles, természetes perem jelenti, amely közben kb. 60 m hoszszan vulkáni eredetű sziklasorból áll. Nem találunk sáncot a nyugati és délnyugati oldalon sem, ezeken a részeken az egykori telep széle nem követhető teljes bizonyossággal. Különösen bizonytalanná válik a középtájon kiemelkedő kis, természetes domb körül. A belső terület nagy szintkülönbségeket mutat. Nyugati harmadában egy mély, természetes eredetű mélyedés húzódik végig. A telep alsó és felső része között 30 m szintkülönbség mutatkozik, hossza 400, legnagyobb szélessége a sánc mellett mérve 225 m, területe 5,86 ha. A rövid próbaásatás alapján a késő bronzkori Kyjatice-kultúra erődített telepének bizonyult, de úgy tűnik, a kora vaskort is megérte. A cserepek előkerülési helyei arra mutatnak, hogy a telep a sáncon kívüli lankás hegyoldalban is folytatódott. Az a körülmény pedig, hogy a sáncban is voltak cserepek, arra mutat, hogy az erődítés megépítésére nem a telep keletkezésekor került sor, hanem egy későbbi szakaszában. DÉDESTAPOLCSÁNY-VEREBCE-TETŐ. A Verebce nevével első ízben egy XVIII. század végi térképen találkozunk, de itt „Verepcze lápa" alakjában. Ugyanezen szerepel a hegy két részének ma is használatos neve, a „Kisvár" és a „Vásárhely" is, déü végében pedig a hegynyereg helyén a már elfelejtett „Vas kapu" elnevezést olvashatjuk.33 Utóbbi elnevezés az 1855. évi térképről már hiányzik.34 Az ugyanitt lévő középkori Dédes várától jól elkülönülő hatalmas földvárat elsőként Fodor A. ismerte fel, aki 1827-ből fennmaradt kéziratában említi. Eredetét azonban nem vezeti vissza az őskorba, hanem a nevezetes 1567. évi ostrommal hozza kapcsolatba.35 Lehetséges, hogy Bartalos Gy. is ismerte, mert 1899-ben a középkori dédesi várat úgy említi, mint amely „az ősi sziklavárnak egyik csúcsán épült."36 Közvetlenül a középkori vár melletti barlangból 1941ben Róth (Rozsnyai) M. gyűjtött egy őskori cserepet, amely a Nemzeti Múzeumba került, 1944-ben pedig ugyaninnen egy kis silex töredékét juttatta ugyanoda.37 1968-ban Nováki Gy. járta be a nagy kiterjedésű föld30 Korek J. ásatási naplója (kézirat). MNM Adattár II. 1961/51. Az ásatónak az adatok felhasználásáért ezúton mondunk köszönetet. 31 Kemenczei T. 1970. 20.1.1.14., III. t.; 1988. 93., 5. kép 7-12. 32 Mihály P. 1978-1979. 61.; Szabó J. Gy. 1983. 292.; Kemenczei T. 1984.129. 33 BLT.67. 34 BL U. 422. 35 Fodor A. 1827. 36 Bartalos Gy. 1899/b., 33. 37 MNM cserépleltár 37/1941. és őskori leltár 30.1944. A leleteket a Kyjatice-kultúrába sorolva említik: Kemenczei T. 1970. 24., 1984. 129.; Hellebrandt M. 1973. 598.