Hőgye István: Zempléni históriák II. 1849-1950. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 2. (Budapest - Miskolc, 1989)

lépetve s nem ily lassan jött, de természetes alakulás következményéül tekinthető é Hazánk nagy fiának hontalanságából! visszatérése? A nehéz nyomor minden szenvedéseiben kifárasztott Nemzet a remény és csüggedés lázas változatai közt szegezé szemeit visszanyert nagy Fiára, ki előtt bár minden tér el volt zárva, de a hontalanság iskolájából hozott tapasztalatai gazdag tárházát s magasra törő hazafiúi lelkének legnemesebb kincseit a jog és szabadság érzetét ez időben is mint Megyénk egyik választókerületének képviselője a Nemzet érdekében törhetlen eréllyel s rendítheti

en önállósággal értékesíteni soha meg nem szűnt, és bár küzdelmét a hőn óhajtott siker nem koszorúzta, a Nemzet buszként tekintend képviselőinek e küzdelmére s a történelem ez időszakra mint százados alkotmányharcnak fénypontjára fog örök időkig hivatkozni. Az alkotmány teljes megsemmisítésére utóbb szervezett gépezet a birodalmi álalkotmányosság keretében kísértetvén beeröszakoln1 független nemzeti önállóságunkat, amidőn e reménylet is megtört a Nemzet gyözhetlen ereje s irányt adó jobbjainak hazafias kitartásán s a politikai légkör tisztulásnak indult, az oszló fellegek közt megtört sugarak tünedezvén elő, ő nyújtotta ismét a legmegnyugtatóbb reményt a megyei köztörvényhatósági életet véve hatalmas védelme alá azon vezércikkekben, melyek az önhatóság fennhangú követelményeinek örök értékű zálogai maradnak. Midőn a munkatér megnyílott ismét, s az országgyűlés összehívatott mint egyik választókerületünk képviselője lett országgyűlési alelnök s a nehéz küzdelmek sikerébe megyénk nagy fia hazánk vezércsillaga lőn. Ez Nagyméltóságod politikai arcképe a múltból, gyönge, de élethű vonásokban . Nagymé1tóságod a Király s a nagy Nemzet első tisztviselőjének kötelességérzetével lépett a haza megroncsolt alkotmányos hajójának kormányzatára, melyet a rosszakarat zátonyra kerített, hogy azt erős karjaival lesegítvén, kivigye a tenger síkjára, honnan a jog világító tornyánál a hazaszeretet iránytűjével a biztos révpartra jutáshoz tájékozást nyerhessen. A hajó a zátonyról ki van emelve, de útjában jobbra a tátongó örvény, mely elnyeléssel fenyeget, balról a feltornyosult sziklák, melyek megfigyelésre intenek. A kormányos lángszelleme előtt nem volt titok a helyzet veszélye, de az öntudat határozottsága nem késett felvonni a vitorlákat, hogy a kedvező szél az összes Nemzet érzülete irányában hajóját átvezesse a biztos közé-