Hőgye István: Zempléni históriák II. 1849-1950. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 2. (Budapest - Miskolc, 1989)

15. A ZEMPLÉNIEK LEVELE TELEKI LÁSZLÓHOZ KISZABADULÁSA UTÁN Tisztelt Gróf Úr! Midőn Önnek a Szász Kormány által lett elfogatásának híre hozzánk elhatott, amennyire megdöbbentünk a közelebbi évtized alatt a Nemzet Nagyjaiban ért súlyos veszteségeknek Önben is lehető ismétlődésén, épp oly botránkozással fordultunk el azon bánás módtól, mi szerént egy műveitnemzetet képviselő állam kormányja vonta meg Önnek künn is tisztelt személyétől azon oltalmat, melyet political menekültek irányjában még a nem keresztény államok is vallásos kegyeletességgel gyakorolnak- de sőt, mi még több eszközévé tette magát azon törvénytelen üldözésnek, melynek felfogott alapja a Szász állam ügyeit különösen leg távolabbról sem érdekli vala. Csak hamar azonban nemzetünk dicsőítésével találkozánk Önnek balesetében, midőn nem tsak az összes Magyar Nemzet fájdalmán jajdult fel, hanem a kül népek, s az egész közvélemény is honn fiaink eránt még soha nem mutatott érdekeltséggel szóllaltak meg, a nemzetközi jogoknak a Gróf Úr személyében lett botrányos megsértése iránt, s követelték és ki is vívták bekövetkezett szabaddá tételét. E megye közönsége hazafiúi részvéttel és figyelemmel kisérte mind ezen eseményeket, s miután Ön a hosszas hontalanság fájdalmának kiszenvedése után elvégre ismét a Haza szent földére lépett, nem mulaszthatja el, hogy őszinte szívből ne üdvözölje, mint egyikét azon édes Övéinek, kiket e hont végig üvöltő fergeteg idején távol partokra vetett e hullám, és akik felé járdállva az örömtelen utakon folytonosan fordulva voltak aggódó gondolataink. A Haza szívesen engedne nyugtot a Fáradtnak s üdítő pihenést megjött gyermekének - ám de jövője még mindig kétes és sötét, s borútlan ég fényes csillagokkal most nem jelzi az idő folyását! Ki tudja Böltseinket és igy Önt is Gróf Úr nem szóllítják é közel jövőbe helyeikre a nehéz viszonyok? Engedje akkor hinnünk, hogy tudomány és tapasztalatokkal gazdag élete egész munkásságával, s honn szerelme lankadatlan törekvésével teendi tömörebbé azon nagy férfiai ditsteljes egyetemét, kik ernyedetlen éberséggel virrasztanak e hon üdve fölött. Kelt a folyó 1861-ik évi február hó 9-ik napján Sátor Alja Ujhelyben folytatva tartott Köz Gyűlésünkből. Zemplén Vármegye Közönsége. Év va András Zemplén megye főjegyzője.