Hőgye István: Zempléni históriák II. 1849-1950. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 2. (Budapest - Miskolc, 1989)

54. ÁRVIZEK PUSZTÍTÁSA ZEMPLÉNBEN 1913-BAN Részletek a kárbecslő és segélyező bizottság jelentéséből: Július hő 13-áról 14-ére virradó éjjel a Labore folyó rohamosan áradt s átszakítva gátjait, Nagymihálytól Lasztomérig ... elöntötte a réteket, szántóföldeket, kiszámíthatatlan károkat okozva. Amíg a július 14-i áradás Nagymihály városát megkímélte, nem kímélte meg az augusztus 2-i, mely már őrmezőnél lépett ki a medréből, elöntve az őrmezői, laborcfalvai és nátafalusi határokat. Másodszor Topolyán alatt lépett ki és a vasút mentén zúdult neki a valût felé eső városrésznek, elöntvén a Landesmann Vilmos gőzmalmát és villanytelepét úgy, hogy a villanyszolgáltatás több napig szünetelt . . . Sátoraljaújhelyre az első nagyobb víztömeg augusztus 7-én érkezett meg, amely az előző éjszakai felhőszakadástól amúgy is megdagadt Ronyva-patakot partjain túl duzzasztotta. A Csörgő felévezető rétek rövidesen víz alá kerültek, az ár rohamos sebességgel közeledett Ujhely felé, rémülettel töltve el a csörgői út mentén épült új házak lakóit. Néhány perc alatt víztengerré vált az egész vidék s a Ronyva-patak két feldagadt ága egyesülten eggyé olvadva ömlesztette a vizet a MÁV Gyártelepétől a város felé. A bajt és veszedelmet még ekkor dél tájban senki sem hitte fenyegetőnek, az elöntött házak ablakaiból inkább kíváncsi, mint megrémült emberek tekintettek ki. Az úttesten mégcsak térdig érő víz volt, senki sem gondolt katasztrófára. Nem tudhatta a hatóság, hogy minő víztömeg zuhant le a Bozsva-Rony

va vízgyűjtőjéről és minő veszedelem zúdul Sátoraljaújhely városára, mert az 1889. évi hasonló áradat még nem találta beépítve a vasút és a Ronyva mentén elterülő földeket. A déli órákban amikorra az előző éjszakai felhőszakadás vize is leérkezett a felső vízgyűjtőkből, olyan mérveket öltött az áradás, hogy az alsóbb, alacsonyabb helyeken 1-2 méter magas víz borította a belsőségeket és dúlt a házak között annyira, hogy 54 ház dőlt össze. Az elöntött házakból míg lehetett szekereken szállították az embereket, bútorokat, később tutajféléken. Az áradat egyre nőtt. Fél kettőkor megérkeztek a katonák és segítségére voltak a szerencsétlenül jártaknak. A Rákóczi utcán lévő nagy kőhidat összeomlás veszélye fenyegette, víz alatt volt a Rákóczi utca, Pálóczy, Drugeth, Bernáth, Dókus, Virág, Árpád, Kisfaludy, Zrínyi ut-