Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

ig az szegény marháknak nagy veszedelmével lehet az utazó embereknek járásokat folytatni, a termő fáknak ágait is sok helyeken öszvetördelte, a szőlők fáit pedig erejek felett való terhelésével annyira levonta, rontotta, vesztegette, hogy sok szőlősgazdáknak akkori ítéletek szerint kevés reménységek lehetett azoknak jövendő kizöldülése felől. Ugyanezen esztendőben Szent Gergely Pápa napjára virradóra a sok ideig tartó éjjeli-nappali esőzésekkel a nagy árvíz rendkívül való áradási oly hirtelenséggel kezdettenek a térségre kiterülni, hogy a víz azon említett egy éjszakai árjával az egész réteket elborítván a szegény tartzali lakosokat a Taktához közel lévő Fejőbeli szállásokra szorította, honnan azon Gergely napi kiköltözések 42 marháknak a vízbe való merülésénél, az több megmaradott marháknak pedig kimondhatatlan sok úsztatásával és sok embereknek bajoskodásával s csaknem halálos veszedelmekkel nehezen mehetett végbe. 1693. ... Pünkösd Hava hetedik napján érkezik alá Méltóságos Gróf Aspremont Generális Ö Nagysága, Rákóczi Dominiumnak következett egyik Földesura, feleségével együtt Méltóságos Rákóczi Julianna Fejedelem Asszony Ö Nagyságával... Ugyanezen esztendőben Szent Iván és Szent Jakab Havaiban mind Buda, mind Kassa felől feles számú és sok rendbeli 4-5-6 száz rekrutákkal, számtalan szekerekkel érkezvén a tokaji révhez közönséges útjában eltapodásra vettetett Tartzal Városában, kik harmad napig való nyugovásra is gyakrabban megszállván kényszerítéssel való nagy gazdálkodásra 3 s 4 marhákat is vágattak le minden nap addiglan eléhezett hadaik számára akkori drága és szűk marha idejében... Ezen esztendőbéli aratás végezódésekor a Tiszán által nagy sebességgel fellegg módjára repülő számtalan sokaságú sáskák érkezvén a Tartzali határra, zöldségében lévő köles vetéseket a Kengyelháton felette igen megkörnyékezvén és ostromolván számos embereknek őrizésével is ellenek különben nem állhattak, hanem szél szerint zendülésben lévén igen szép termett kő-leseket nem utolsó károkkal a szegény gazdák kényte lenittetének előlük felaratni. Melyek annak utána az egész szőlőhegyeket minden felől nagy sűrűséggel megszállván a szőlőhegyeknek már érni kezdett drága gyümölcsét kimondhatatlan