Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

megfenekedetik, gyökeresedik, valahol jól ki nem nyitja az Vincellér. A szőlöfelügyeló segédei hegymesterek, megjárván az szőlőt keresztkarót üssenek föl, az holott ilyen hiba tapasztaltatik, az Vincellér az szerint marad 5 forint bírságban, szakmányosok pedig egy-egy Rénes forintot és újabban kinyitni tartozzanak. Nyitóknak, metszőknek, homlítóknak ősi szokás szerint senki 10 forint büntetés alatt 24 pénznél többet ne fizessen. Kijelentvén azt is, hogy mind nyitónak, fedőnek az mint már előbb elmondottuk, mindenütt a hegyeken 24 dénár adatódjék egyaránt. Metszőnek és homlítónak midőn derék kapálásnak ideje vagyon 27 dénár, úgy mindazon által, hogy az homlítás gödrei 7 jó arasznál csekélyebbek ne legyenek. Tolcsván pedig és Bényén az homlítónak 30 dénár adatódjék, de csak olyan helyütt, az holott a hegymester érdemesnek ítéli. Az kapásnak is első kapáláskor 27 dénár, forgatáskor és harmadláskor pedig 30 dénár, mivel az első kapálás könnyebb az többinél, minthogy az több kapáláskor jobban kell oltalmazni az gerezdet ... 9. Az metszőről. Tokaj és tarcali hegyeken reá szoktatván a szőlőbirtokosokat az hiába való fizetésre, és szemlátomást való megcsalásra, és hallatlanul más sok hegyaljai szőlőket bíró becsű-, letes emberek megrövidítésére, az Vincellérek istentelenül vettenek az metszéstől annyi taxát mind az egyszeri kapástól, annyit többé 100 forint bírság alatt senki ne fizessen, hanem felét mint a kapástul jár, mivel mind Mádon, Keresztúrban, Tállyán, Tolcsván és másutt is néhol alább is van gyakorlatban. Tokaj és tarcali hegy mindazon által könnyebb kapáló lévén, ahhoz képest annyi szakmánnyal, amennyivel az kapálás végbe szokott menni nyitást és a metszést nem lehetvén az ép szőlőben végbe vinni, azért az olyan ép szőlőknek metszések szakmánya az fele szakmánybérnek hatod részével emeltessék. Valakin pedig tapasztalják, csak egy pénzzel többet ad is, akár mely méltóságos Úr Vincellére légyen is, megbüntessék. Más helyeken pedig az metszéstől az kapálásnak szakmányának fele járjon... Metszéskor pedig az venyigeszedők az víz árkokba ne hányják a venyigét, hanem ahova a gazda parancsolja... 10. Az kapálásról. Mivel az napi számosok hamis munkája már kijavíttatott, hogy estig míveljen, már az szőlő szakmánya is nem