Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

23. RÉSZLETEK A TOKAJHEGYALŰAI SZÜLŐRENDTARTÁSBÓL, 1641 Mi Zemplén és Abaúj vármegyében lévő hegyaljai városok és falvakban lévő, úgymint Tokajban, Tarcalon, Mádon, Tállyán, Szántón, Zom boron, Szerencsen, Ondon, Rátkán, Bényén, Tolcsván, Liszkán, Keresztúrban lakó Nemes és Polgári Rendek, meggondolván mind mostani szegény utolsó árvaságra jutott Nemzetünknek sok rendbeli adófizetésit, s mind pedig az 1613. Esztendőbeli Eleinknek, dicséretes végezéseket és rendeléseket megerősítvén, közakarattal és szavazatta megegyeztünk, és mindenféle megnevezett helyekből bizonyos személy Nemes és Polgári renden lévő Atyánkfiai és küldöttei által bizonyos béri és metszési felől úgy határoztunk, az mint sorban következő pontjaink tartalmazzák. 1. Az nyitónak, metszőnek, kapásnak, karóverőnek, homlítónak, ültetőnek, veremhánydnak, fedőnek, napszámosnak, az kinek enni adnak, mostantól kezdve mindig rendeltünk 15 pénzt, az kinek pedig enni nem adnak, 24 pénzt. 2. Az kötözőnek rendeltünk egy napi munkájáért, az kinek enni adnak, 9 pénzt, az kinek pedig enni nem adnak, 15 pénzt, de azt is hozzáadván, hogy dél ebédet az hegyre dézsában főzeléket ki ne vigyenek sem nyitóknak, sem metszőknek, sem kapásnak, sem homlítónak, egyszóval semminemű Munkásnak ételt vinni senki ne merészeljen, hanem reggel ki-ki adjon hagymát, kenyeret, sajtot, az kitől mi lehet Freutstökomre és ebédre, vacsorára pedig érdemek szerint főzessenek az munkásoknak. 3. Az venyige hányóknak, karószedőknek, köhányóknak, az kinek [edd ig"; adnak, 6 pénzt, az kinek enni nem adnak, 12 pénzt. 4. Mivel pedig jól látjuk, hogy kiváltképpen az felső Szabad Királyi Városokban lakozó fő emberek és minden szőlőjétől távol lakozó Nemes és közrendeknek szőlő vincellérjei vesztegették és vesztegetik is naponként az mi eleinktől és mi tőlünk is kiadott jó rendeléseket, az kik Uroknak s minekünk is nagy kárunkkal, maguknak pedig nagy hasznával az szőlőmunkásoknak szokott bérit évente feljebb-feljebb verik és öregbítik, el akarván ezért minden szabados rendetlenséget kerülni, azoknak is szintén, mint magunk-