Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)
16. THURZÓ GYÖRGY LEVELE RÁKÓCZI ZSIGMONDHOZ 1607-BEN Méltóságos Úr. Szolgálataimat ajánlom. Sok jó szerencsékkel és boldog csendes állapottal s hosszú ideiglen való egészséges élettel áldja meg Isten kegyelmedet. Mily szent legyen kegyelmed minekünk Erdélynek állapotja és magának minden rendbeli dolgai felöl, meghitt fő követje és Atyja-fia által, annak utána is bizonyos levelében mit írjon, nyílván és bőségesen megértettük. Mind azokat azért magunkban igaz ítéletünk és elmélkedésünk szerint azon frissiben mérlegelvén és mindeneknek mind elejét utolját és gonosz végét szorgalmasan megvizsgálván, s akarván szerelmes hazánknak szép megmaradásának és benne lévő kedves egészségének mostani kívánatos állapotját minden tanácsunkkal, igyekezetünkkel és tehetségünkkel erősíteni, és nagyobbra kiterjeszteni. Én Thurzó György, mellénk vévén Doczi András uramat és Calmany György uramat őkegyelmeket, mentünk vala ki Homonnay Bálint Uramhoz őkegyelméhez Rozgonyba, úgy mint szemben létünkre és egymással való beszélgetésünkre rendeltetett helyünkre, holott őkegyelmével az dologról bőségesen beszélgetvén és mindeneket elöl számlálván, sok bizonyos szép levelekből minemű jó akrattal és vonzalommal legyen őkegyelméhez mind az hatalmas Török Császár s mind peniglen az vezér, nyilván és kétség nélkül megértettük, de sőt egy fő szolgájától is, úgy mint Buday Istvántól, ki csak akkor az beszélgetés közben érkezek az vezértől, és az mi bizonyos követünktől is, úgy mint Kékedi Györgytől és Czathó Imrétől, kiket az Budai Basához bocsátottunk volt, értettük azt, hogy semmiképpen kegyelmedet az Török nem akarja szenvedni ott az Országban. Sőt, még az mely Mustafa Kapuczi Basa kegyelmednek az zászlót, Botot, és szablyát vitte, azt igen iszonyú kínos halállal, noha nagy somma Arannyal váltotta volna meg életét, ölette meg bizonyosan az Wezér, azzal meg nem elégedvén minden marháiban zsákmányt tetetett, és az házát is ingó javaiból tövéből kiégettette, és porrá tétette. Az Deáknak peniglen, mely az Homonnay Uram nevét kivakarta az levélből, mert bizonyos az, hogy nem az
