Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

hogy az Orvos Uraktól naponként kiadni szokott utasítás szerént a Kórház seborvosa s a beteg ápolók a szenvedők felsegéllésére min­dent megtegyenek. Ezen seborvos Altser, ki bizonyos vétsége miatt a megye fogházában lévén, általunk ezen rendkívül való szükség e­setében a Kórházhoz rendeltetett, s rendeltetését nemcsak szívesen fogadta, de azóta untalan a kórházban lakván, nemcsak dicséretet, de Felsőbb Helyen is reflexiót érdemel. Immár 20. napja, hogy városunkban a Cholera nyavalya dühös­ködik, s ámbátor naponként és megszűnés nélkül a betegek, halot­tak, s gyógyulok közepette forgóm, és így ha valaki, én bizonyára legjobban esmérhetem Városunk egészségbeli állapotját, fájdalom még is biztosan nem állíthatom, hogy a nyavalya mérge alábbhagyott, mert midőn egy nap a legjobb reménységgel vagyunk, a következő éj új aggodalomra kényszerít. 12-ik júliustól, midőn utolsó jelenté­sünket tettük, a mai alólírt napig a betegek száma szaporodott 135-tel, a halottak száma szaporodott 52-vel, és így a betegek szá­ma összesen kiterjed 468-ra, a halottak száma pedig 154-re, kiknek is individuális feljegyzését napról napra iderekesztem, valamint a veszteglő ház lajstromát. Mi mindazt, ami csak az Eperkórság tárgyában Felsőbb helyről rendeltetett,a lehetőségig teljesítjük, minden kitelhető módokkal azon vagyunk, hogy minden individuális betegség első kifejlésében tudtunkra esvén, azonnal orvosi segedelem nyújtasson, gondviselé­sem alatt több beteg ápoló asszonyok vannak, kiket a szükséges helyeken használunk, - több szekerek s bérbe fogadott emberek, kik a mezőkön, szőlőhegyeken, utcákon, s a városon szerte-széjjel el­erőtlenedett szerencsétleneket, parancsolatomra azonnal a kórházba viszik, - a gyanús házak és személyek annak rendi szerint őrizet alá tétetnek, a szűkölködők, éhezők városunk tehetősebb lakosainak nagyérdemű segedelme készségekkel is tápláltatnak, a halottak fog­lalatosságom legszomorúbb tárgya a Torsáson, s ismét hogy a szer­feletti gyorsasággal bűzlödt, rothadásba menő holttestek a város alsó végéről is végig a városon közirtózással nem hurcoltassanak, a Bibérczen is ki rendelt Temetőhelyeken különösen e végre bérbe fogadott emberek és szekerek által eltakaríttatnak. Ragadós é ezen

Next

/
Thumbnails
Contents