Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

sére reáhajtom, és az általam vagy kerülőim által tapasztalt kártételeket igaz valóságok szerint Hites Társammal megbecsülöm, s annak áránál s kiszabott nyargalónál többet senkin sem veszek, azokat, va lamint a zálogokat a Helység Jegyzője által minden kártétel esetében feljegyeztetvén, híven beadom, és mind a szőlőket, mind vetéseket s réteket tehetségem szerint kerülőim által megőriztetem. Isten engem úgy segéljen! A szőlő és mezei kerülők ily formán: Én N.N. esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szent Lélek, teljes Szent Háromság, egy bizony örök Isten, hogy az őrzésem alá bízott jószágot éjjeli, nappali vigyázásom által minden kigondolható kártól tehetségem szerint megoltalmazom, a kártevőket vagy megzálogolom, vagy a kárbírőknak az elvett zálogokkal együtt beadom. Semmi kártevőt adományért szabadon nem bocsájtok, sem a kártételt, sem a zálogot el nem titkolom, vissza nem adom, vagy magamnak nem tartom. Senkinek jószágából magam hasznára valamit nem fordítok. Isten engem úgy segéljen! /Zemplén megye Levéltára, Tállya Körlevelek jegyzőkönyve, 18101816. 285-287.0./ KÉRDÉSEK: Milyen kötelességei voltak a mezei és szölőkerülöknek? Ki volt a kárbíró? Mi volt a nyargaló? A büntetésből beszedett pénzeket hogyan osztották szét?