Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

Oka ötödször ínségünknek az is, hogy egész városbéli adózók közül csak tízen vagyunk, az kik 2-2 rossz vonó marhánkkal az szüntelen való forspontozás terhét oly súlyosan viseljük, hogy ritka hét, melyen kétszer, olykor háromszor ki-ki közülünk ne hajtatna. Mely szüntelen való nehéz teherviselésben Barátszeresi, Papsorosi jó magabíró marhás gazdáktól és felül nevezett városi lakosoktól semmi segítségünk nem lévén, jó magabíró gazdák közülünk marháikat eladták, és maholnap hacsak Excellentiad és Tekintetes Nemes Vármegye atyai kegyessége rajtunk nem segít, többekkel is az nagy ínség kényszerítteti eladni vonó marháit. Hatodszor jelentjük az Tekintetes Nemes Vármegyének, hogy az itt állomásozó és átmenő lovaknak 2-3 napig is való tartása miatt drága pénzen vett abrakban, szénában mely tetemes káraink vannak. Mely nyilvánvaló súlyos terheinknek ezeknek okát Excellentiad és Tekintetes Nemes Vármegye atyai színe elébe terjesztvén esedezünk, méltóztassék vagy igánknak terhét könnyebbíteni, vagy abban közöttünk olyas rendelést szabni, hogy necsak mi, hanem mindnyájan azok, akiknek adózni kelletik, egyiránt minden terheket viseljenek. Mely iránt vigasztaló rendelést óhajtván maradnak Excellentiadnak és az Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos szegény szolgái, újhelyi közterhet viselő szegénység. /Zemplén megye Levéltára, Sátoraljaújhely iratai, III.fej. No.22./ KÉRDÉSEK: Az adóterheket hogyan szeretnék megosztani az újhelyi adózók? Milyen elemi csapások nehezítették az amúgy is nehéz lakossági helyzetet? Kik, miért mentesültek a szolgáltatásoktól?