Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

Vámjövedelem : egy terhes szekértől 8 dénár, üres szekértől 4 dénár, gyalog személytől 1 dénár, 1 baromtól 1 dénár. Évenként négyszer van vásár. A sátoros rác és görög kereskedők minden igavonótól három dénárt fizetnek. Sátraktól 12 dénárt, eladnivalókat szállító szekerektől 12 dénárt, mázsálásért 1 dénárt... Vásárokon semmiféle italt nem szabad kimérni, hanem csak urasági bort, sört és pálinkát a bérlő zsidóktól lehet venni... Az urasági bornak korcsmáitatását két urasági házban gyakorolják, akik saját házaikban kimérhetnek, kimérendő hordók után 150 iccéjével fizetnek. Az urasági csűr az urasági ház mellett a múlt évi végzetes tűz alkalmával porrá égett a dézsmás terményekkel és több asztaggal együtt, amely helyen most épül az új. Tiltott halászó vizek nincsnek, hanem a Long erdei tavakban és a Bodrog folyóban a kispataki halászbérlők szoktak halászni. A sertéslegeltetés haszonvételét régtől úgy gyakorolják, hogy minden egyéves múlt sertéstől 4 dénárt, a félévestől 2 dénárt. Méhekből és bárányokból tizedet váltanak magukra 2-2 dénárért . /Zemplén megye Levéltára, Sátoraljaújhely iratai I.fejezet No.22./ KÉRDÉSEK: A leírásból milyennek ismerjük meg Sátoraljaújhely város terheit? Hogyan történt a szóló, rét, legelő, erdő használata, mennyi volt váltságdíja? Milyen ajándékokkal tartoztak a városlakók a földesúrnak? Milyennek ismerjük meg a város napjait a 18. század közepén?