Hőgye István: Zempléni históriák I. A honfoglalástól 1849-ig. Szemelvények a történelembarátok körei részére - Történelmi füzetek 1. (Budapest - Miskolc, 1986)

pedig magokkal elvitték. Második Tanú Herlinczky János, Mád város bírója 40 év körüli. 1-szőr: Tudja, hogy a katonák Pünkösd Havának mintegy elejin elkezdvén, itt Mád városában dob- és hegedűszóval kb. 9 napig verbuváltak. 2-szor: Tudja azt is, hogy egy zászlótartó és egy strázsamester voltak a vergungon, azután két vagy három nappal érkezett Kégli nevű kapitány is, ki talán 3 nap múlva elébb, mint az többi, elment, de az közkatonák számát, mivel magok pénzén éltek, nem tudhatja, de azt tudja, hogy ide való jövetelekkor 3 szekér hozta óket, elmenetelekkor pedig a város 4 szekeret kényteleníttett alájok Göncig, azonkívül a kapitány alá is egyet. 3-ra: Nem tudja világosan, hogy a többi között két itt való portió fizetó szegény embert, úgy Dózsa Istvánt és Szopkó Györgyöt, erőszakkal elvitték, mikor e tanú bíró lévén az Tisztekhez járt kérni, hogy az Gazda Embereket ne vinnék el, akkor kérdezte a Tanú Szopkó Györgytől, minthogy ó volt az első, hogy volna é kedve az katonaságra? Arra azt felelte, bizony néki nincsen, nem is volt, hanem erőszakkal és kedve ellen vitték el, sőt e Tanúnak Tisztekhez való jártában, midőn hallották a katonák, hogy kérelmezné az Gazda Emberekét mintegy dorgálván a katonákat, hogy miért viszik erővel az Gazdákat, akkor rútul káromkodván a katonák mondották. No bíró, ilyen-amolyan, adta csak add bé a kezedet, mindjárt téged is papokkal együtt elviszlek. Harmadik Tanú Vécsy János 36 év körüli, mádi szenátor vallotta: Tudja a Tanú, hogy azon verbuválásnak alkalmatosságával 12 katonát fogadtak, kik közül 2 Gazda Ember, úgy mint Dózsa István és Szopkó György, a többi pedig kapások, másféle legények voltak. Negyedik Tanú Dózsa István, kb. 50 éves mádi lakos hittel vallja, hogy a katonák itt verbuváltak, de hány nap, nem tudja. Tudja bizonyosan, hogy azon verbungnak alkalmatosságával egy estve a Méltóságos Báró Andrássy Urak ö Nagyságok kocsmájára egy krajcár ára sert inni bemenvén, sokszor nevezett regimentbéli katonák e mostan említett kocsmán a Tanút megfogták, és erőszakosan elvitték. És midőn azután mentek volna véle, minthogy erőszakkal elhúzták, kedve nem lévén, kiugrott közülük, és szaladásra vette az