Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)
A szerkesztő utószava
DANKÓ IMRE etnográfus, a történettudomány doktora, 1922-ben született Budapesten. Gyermekkorát Kunszentmiklóson töltötte, ott érettségizett. Budapesti, debreceni egyetemi tanulmányok után magyar-angol- történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett; a debreceni egyetemen doktorált 1946-ban pedagógiából, filozófiából és magyar irodalomtörténetből. Több helyen volt gimnáziumi tanár, igazgató. 1954-ben muzeológus és több helyen múzeumigazgató lett. 1969-től nyugdíjazásáig (1983) a debreceni Déri Múzeum igazgatója, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője. 1969 óta egyetemi előadó, c. egyetemi docens. Főbb kutatási területe a hajdúság eredetének, etnikai képének, életmódbeli sajátságainak feltárása; a település, építkezés- és lakásbelső, a fazekasság, de főleg a javak cseréjének - az árucserének - kutatása. Folklór vonatkozásban a történeti mondákkal foglalkozott behatóan és a népi frazeológiát kutatta, valamint névtani kutatásokat végzett. Munkássága során számtalan könyvet, rengeteg tanulmányt, igen sok cikket írt és jelentetett meg. Ez a könyv 1955-ben a Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei című sorozat első számaként látott napvilágot. Egyidőben Esze Tamás nagy forráskiadványával, a Kuruc vitézek folyamodványai 1703-1710 című könyvvel; anélkül, hogy tudtak volna egymás munkájáról. Ezért is írhatta Esze Tamás munkájában azt, hogy a Sajó-Hernád vidéki kiváltságos helyek, hajdútelepek életével senki sem foglalkozott. Dankó Imre volt az első, aki elkülönítette a Sajó-Hernád-melléki hajdúkiváltságlevelet. Ez a munka az első olyan kiadvány, melynek szerzője elsősorban etnikai - etnográfiai, valamint a kapott szabadalmak milyensége és megtartása elvesztése alapján csoportosítja a magyarországi hajdúkat. E munkáját több hasonló tárgyú, az ország más hajdúcsoportjaira vonatkozó tanulmány követte. A füzet megjelenése után gyorsan elfogyott s mára, jóllehet az irodalom szükségszerűen állandóan idézi, valóságos könyvritkasággá vált. Ezért vált sürgetővé (bővített) újrakiadása. A szerző az előszóban tájékoztatja az olvasókat a könyv fogadtatásáról, sorsáról. A szöveg bővítése pedig teljesebbé teszi a hajdúkutatás egyik alapművének számító munkát.
