Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)
III. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek sora - Palkonya
kedést Borsod és Zemplén között. Ezen a fontos közlekedési helyen kezdte építeni Czudar Péter a XIV-XV. század fordulóján a várat. A vár jelentősége a török időkben, különösen Eger eleste után, emelkedett. 1602ben, majd 1604-ben végvárnak nyilvánították. A viszontagságos sorsú vár katonaságának egyrésze hajdúkból állott. I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna sokat tett a várért. Nemcsak építették, hanem katonasággal is ellátták. Minden bizonnyal az ő engedélyükkel szolgáltak hajdúvitézek Ónodban. A vár 1662-ből fennmaradt alaprajza szépen jelzi a külső vagy „huszár" várat, a hajdúkatonaság helyét. 31 A hajdúkatonaság örökös veszekedésben volt a vár többi, különösen német katonaságával. Mindezek ellenére sem vehetjük hajdútelepnek, mert csupán a végvárakban szolgáló hajdúság jellegzetes esete. Ónodhoz hasonlóan, a végvárakban majd mindenütt, a távoli Dunántúlon is, szolgáltak hajdúk. A többi katonaságtól nemcsak térben, hanem szervezetileg is el voltak különítve, bizonyos hadi kiváltságokkal rendelkeztek. Az 1659. évi 73. tc. a nem hajdúvárosokban lakó hajdúk kiváltságait a katonai végvidékre korlátozta. Letelepítésről, polgári kiváltságok elnyeréséről azonban nem volt szó. Palkonya Tiszapalkonya Borsod megyei falu, Rákóczi birtok volt. Az a követi utasítás, ami Kisfaludot is hajdútelepnek mondta (1618), Palkonyát is hajdútelepként említi. 1619-ben, amikor a hajdúknak, II. Ferdinánd parancsára, Csehországba kellett volna indulni a szövetséges (cseh, morva, osztrák) hadak ellen, megtagadták az engedelmességet és Böszörményben gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen a hat hajdúváros követén kívül egyedül Balogh Gergely palkonyai követ vett részt. 32 Ebből az adatból arra következtethetünk, hogy Palkonyát a hajdúk korán megszállták és hogy a palkonyaiak élénk kapcsolatot tartottak a tiszántúli hajdúkkal. Ez utóbbit egy másik adat is igazolja. A községbe nagy számmal települtek át polgári hajdúk, mikor Polgár hajdúváros szabadalmai veszélyben forogtak, illetőleg elvesztek. Soós Elemér Ónod-vár története, hadi- és műleírása. Bp. 1927. 23.; vö. Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Tokaj - Ónod - Szerencs. Bp. 1980. Komáromy i. m. 31.
