Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)

III. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek sora - Kisfalud - Lúc

udvarbíránktól legyen dependentiájok, mint az lucziaknak és hernád németieknek. Ezek lévén azért az conditiok, kik alatt megemlített kesznyeteni földre szállandó és telepedendő hajdúkat meg akarjuk tartani, kirül assecuralják is őket mind magunk, mind successorink képében, hogy az megírt mód és conditiok szerint őkt szolgálattyokban megtartani, másokkal is megtartatni és nekik részeljék. Melynek nagyobb bizonyságára és erősségére adtuk nekiek és successoroknak kezünk írásával és pecsétünkkel megerősített levelünkül, Preasentibus prelectis exhibenti restitutis. Datum in Curia nostra Sáros Patak Anno domini 1649. Susanna Loránffi mpr."

28 Ezt a szabadalomlevelet II. Rákóczi György fejedelem 1645. december 27-én megerősítette. A községben a hajdú múltnak néhány nyoma még ma is megtalálható, így a hajdú időkre vezethető vissza a lakosságnak lovasság és gyalogság elnevezéssel való megkülönböztetése. A lovasság alatt a módosabbakat, a gyalogság alatt pedig a szegényeket értik. Kisfalud Palkonya és Szederkény között elterülő puszta. Sokan Bodrogkisfaluddal tévesztették össze, holott az sohasem volt hajdútelep. 1618-ban egy követi utasítás Kisfaludot is hajdútelepnek mondja. Ez valószínű is, hiszen a két közvetlen szomszéd falu hajdútelep volt. Lúc Tiszalúc borsodi község, hajdan Zemplénhez tartozott. Előbb a Drugeth, majd a Rákóczi-család birtoka volt. Mindig fontos átkelőhely volt a Tiszán, ez adott neki jelentőséget. A töröktől sokat szenvedett, a hajdúk korán kinézték letelepülési helyül. Leszállásuk 1606 -10 között indult meg. 1642-ben adott részükre I. Rákóczi György szabadalomlevelet. Szabadalomlevelüket Sokhegyi Béla közölte: „My Rákóczi Georgy Istennek kegyelmessegebeől Erdélynek Fejedelme Magiar Országh részének Ura es SzéMagyar Történelmi Tár. 1901. 605 - 607.1.