Dankó Imre: A Sajó - Hernád-melléki hajdútelepek (Sátoraljaújhely, 1991)

II. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek

találjuk." 15 A különféle rétegek között állandó volt a torzsalkodás. A job­bágyság minden lehetőséget felhasznált, hogy a hajdúság közé jusson. A birtokosok viszont mindent elkövettek, hogy a hajdúk kiváltságait megnyir­bálják, vagy éppen megszüntessék. Az itt elmondottakra jó példa I. Rá­kóczi György birtokösszeírásának egy része, mely „Felső Megygyaszó" job­bágyaira vonatkozik (1638): „27 jobbágy, 17 fiú, 2x6,1x5, 2x4, azaz 25 ökör, 29 tehén, 12 ló (hat kézen) 54 juh (két kézen), 39 disznó, 7 kas méh (négy kézen). Egyik bíró. Mesterségével szolgál 2 nincstelen lakatos, egy jobbágy és 4 özvegy teljesen nincstelen. 2 jobbágy fiú a hajdúk közé állott, az egyik a fejedelem engedélyére, másik arra hivatkozik, hogy nem örökös jobbágy fia". 16 Ez a helyzet lehetetlenné tette, hogy a Sajó-Hernád-melléki hajdú­telepek erős demokratikus szervezetet építsenek ki, hogy önálló közigaz­gatási egységgé nőjenek. A kiváltságot adó fejedelemtől, a családtól függ­tek. A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek egyik legfontosabb irata az a névsor, ami 1708-ban vete számba az itteni hajdúságot. A telepek nagysá­gára is következtethetünk belőle. A névsort függelékben közöljük. A névsornak jelentősége az is, hogy különválasztja a lovas és gyalogos hajdúkat. Ez a szétválasztás érzékelteti azt a nagy különbséget, ami a lovas és a gyalogos katona között a XVI. és XVII. században fennállott. A sárospataki Tudományos Gyűjtemények Levéltárában van egy ren­delet (1703. október 16.), amelyet II. Rákóczi Ferenc Tokaj melletti tábo­rában adott ki és amivel a lúci, kesznyéteni, ónodi, szederkényi, emődi és más jószágain élő „fegyverviselő és viselhető lakosokat" szólította fegyver­be. A rendelet „fegyverviselő" kifejezése a hadi szolgálattal tartozó hajúkat sejteti, bár a rendeletben hajdúkról nincs szó. 17 A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek a Rákóczi-család két uradalmá­hoz, az ónodihoz és a szerencsihez tartoztak. I. Rákóczi György már idé­zett birtokösszeírása a hajdútelepeket is ismerteti, de csak a jobbágyok vi­szonyai felől ad felvilágosítást. A birtokon lakó hajdúk viszonyai nem érde­kelték az uradalmi inspektorokat, hatáskörük nem terjedt ki rájuk. Ezért adataik ismeretlenek maradtak. Növeli a bizonytalanságot az is, hogy helytelen szóhasználattal hajdúk­nak számítottak olyan katonákat is, akiknek a hajdúsághoz semmi köze Makkai László i. m. 44 -45. Makkai László i. m. 91. Jelzete: A. II. 360/11.

Next

/
Thumbnails
Contents