Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

zíció szervezetten, jó erőben működik. Még Lónyay otthoni pótlását is igyekeztek megoldani: az 1835 elejéig Pozsonyban idGző 249 Soós Lónyay megválasztása után sietve visszatért Zemplénbe. A közgyűlés űj utasítást jelentő határozatában végül is felvilágosítást kért követeitől, s felszólította őket, hogy Wesselényi ügyében ne tegyenek lépést, míg a megye döntését kézhez 250 nem kapják. Pozsonyban azonban zajlottak az események, egymást követték a rendi és főrendi üzenetváltások. Egyre több megye kezdte sürgetni az ügy elsimítását, a nádor békéltető közbenjárását. 1835. július 9 -én - ismét megindult a megyékben az aknamunka - már az eredeti 31-ből csak 21 megye támogatta a sérelmi 2 51 feliratot. Lónyayék igy nem várhatták be a július 2 -i zempléni közgyűlés utasítását; remélve küldőik jóváhagyását, támogatták a feliratot. Július 15 -én előbb Szirmay utasította el a kegyelmi kéréssel azonos nádori közbenjárást s követelte a törvényes jogok biztosítását. Baranya követe vitába kelt Szirmayval s ekkor Lónyay követtársa védelmére sietett. Beszéde, Trócsányi Zsolt szerint is, egyike volt a Wesselényi mellett mondott 2 5 2 legszebb megnyilatkozásoknak. A szabad szólást Lónyay természeti jussnak, sőt kötelességnek nyilvánította: "Hol a törvények a kormány által önkélyesen félrevettetnek, ott a hazafi érzésnek hallgatni nem szabad. Ha törvényjavításról, vagy hozásról van szó, szabad-e annak hallgatni, ki szivén viseli nemzete kifejlődő sét, Hazája előmenetelét és virágzását? Nem, tekintetes Rendek! akkor szóllanunk, és szabadon kell szóllanunk". Az úrbéri kérdésben - utalt Wesselényi Szatmári szavaira - a követek nem maradhatnak közömbösek :"A kormány javasolta a kérdést, s most miután néhányan elmondták véleményüket, fejüket vesszék? Miért retteg a kormány az igazság meztelenségétől?... Engedjenek egy pár szót a nép ügyében is, engedjék meg, hogy ezt is védelmezze valaki /e szavaknál hangos éljenzés tört ki/, mert jaj nekünk, messze vagyunk még kifejlődésünktől, ha ennek még ezután sem lesznek pártfogói, ha kik ezt tenni akarják, fejők és vagyonuk vesztésével fognak elrettentetni!" Vádolta Bécset, hogy a Magyarország előmenetelét ellenségesen szemlélő "szomszéd oli-