Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETSÉGE

jóváhagyás birtokában megadta az engedélyt a restauráció hirtelen lebonyolítására. Mailáth február elején Zemplénben termett s a törvényben megszabott legrövidebb határidőn - két héten-belül, 18-ára meghirdette a választást. Az ellenzéket valóban sikerült megzavarnia, Dókus és Szentiványi alispánok maradtak. Reviczky március 9-én már boldogan jelentette a királynak: "a királyhü és odaadó" Szentiványit nem sikerült Zemplénben az ellenzéknek kiütnie, a rendben lefolytatott választáson Mailáth energikus fellépése eloszlatta a "liberális frakció" 231 reményeit. Az ellenzék valóban elégedetlen volt, elsősorban Szentiványi Károllyal, hiszen az ő közgyűlési elnöklete idején sikerült a kormánypártnak ideiglenesen megbuktatni Zemplénben az örökváltságot, s így nagyon is valószinú, hogy meg akartak szabadulni tőle. Szentiványi egyébként is megrögzött aulikus volt, fia Vince is a Kancellárián, majd a He

1

ytartótanácsná1 kapott egyre jelentősebb megbizatásokat, nem kis részben éppen apja zempléni szolgálatai jutalmául. Szentiványi maga is sércőaöxten jelezte még a választás előtt Mailáthnak, hogy erősen szervezkednek ellene, pillanatnyi nyugta sincs az el^nzék állandó támadásai • ++ 232 miatt. LÓNYAY GÁBOR ORSZÁGGYŰLÉST KÖVETSÉGE A tisztújítást követő követválasztáson Mailáth Antal Dókus helyébe hívét, Szemere Pétert kívánta követté választatni. E cél érdekében emberei megyeszerte hangoztatni kezdték, hogy az ellenzék vezére, Lónyay Gábor is Szemerét támogatja. Vécsey Pál sürgetően figyelmeztette is Lónyayt, hogy tegyen valamit e híresztelések ellen s mindenekelőtt jöjjön Ujhelybe, a "küzdőtérre". Az ellenzéken belül i ellentétesek voltak a vélemények Lónyay követségével kapcsolatban. A nagyobbik rész egyértelműen őt akarta Pozsonyba küldeni, de voltak jónéhányan, akik érezve, hogy a kormánykörök szándéka szerint Dókus mindent