Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE - AZ ELSŐ POZONYI VITÁK; A TÁRGYSORREND ÜGYE

kálat tárgyalás és végül királyi jóváhagyás alá kerüljön, azaz összefüggő törvénysort igényelt. Első helyen a követi kar eleinte a kereskedelmi munkálatot akarta megvitatni, mivel e tárgyban biztosítható lett volna az óhajtott alsótáblai egység. Bécs másként gondolkodott: eleve kényszerűen ment bele az operátumok napirendre tűzésébe s távol állt tőle minden alkotó törvényhozói szándék. Az udvarnak egyetlen célja volt: a nemesi érdekeket alapvetően érintő úrbéri munkálat első helyre tűzésével szétzilálni a követi kar egységét, törvényesíteni néhány új kedvezménynyel a jobbágy számára az urbáriumot, a tárgyalások elnyújtásával, akadályozásával lehetetlenné tenni a kilenc munkálat összefüggő megvitatását s minél több munkálatot ad acta süllyeszteni majd a status quo lényeges változása nélkül pontot tenni az abszolutizmus számára csak kellemetlenségeket jelentő országgyűlés végére. A cél elérésére a kormánynak minden szükséges eszköz rendelkezésére állt. Fontosabb, a feudalizmus rendszerén túlmutató reformkérdésekben az alsótáblán is csak nehezen tudott az oppozíció többségre vergődni, s ha sikerült, ott állt gátként a bécsi sugalmazásokra mindig érzékenyen reagáló főrendi tábla korlátlan vétója; ha pedig számtalan üzenetváltás és visszautasítás után a főrendek végülis átengedtek egy javaslatot, következhetett az uralkodó vétója. Érthető, hogy a követi kar biztosítékokat keresett, hogy mindezek ellenére eredményeket érhessen el. A sorrend kérdésében, ha nem akart rögtön az országgyűlés elején dolgavégezetlen eloszlani, lépésről-lépésre engedni kényszerült s elfogadta a király javasolta sorrendet, de határozatot hozott, hogy a tárgyakat egyszerre (junctim) terjeszti fel szankcionálásra. A kilenc tárgy junctimából aztán csak három (úrbéri, jogi, adóügyi) junctima lett, de az uralkodó ezt sem fogadta el. 1833. április 17-i leiratában kijelentette, hogy erős szándéka ugyan valamennyi tárgy felvétele, de a junctimot nem fogadta el s egyben megrótta az alsótáblát a tárgyalások lassúságáért. A követek ismét engedtek, belementek a tárgyak egyenkénti felterjesztésébe, csak az együttes jóváhagyáshoz ragaszkodtak. Az országgyűlés végén aztán a már kimerült követek végleg feladták állásaikat s a junctim elbukott.