Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

II. AZ 1832-36-OS ORSZÁGGYŰLÉS ÉS ZEMPLÉN MEGYE

nemhogy a régen megígért kedvezményeket meg nem kapta, hanem 1829-ben épp az Országos Bizottság munkálkodása idején felemelték a tokaji borok vámját; a só árat kedvezően, de ismételten törvényellenesen, országgyűlésen kívül s még hozzá 1830 decemberében, az országgyűlés ülésezése alatt, rendelettel változtatták meg (ide kapcsolható az a kívánság, hogy a helytartótanács törvénytelen rendeleteket soha ne bocsásson át). Régi, ismételten elhangzó sérelem volt a törvénytelenül kibocsátott papírpénzek nem teljes értékben történő beváltása. Kérte a megye, hogy az ország pénzén tartott katonaságot ne vigyék külföldre s a "belső bátorság" (a jobbág\felkelés után vagyunk) fenntartására mindig elegendő katona legyen az országban. Az 1831-es megyei statáriális bíróságok eljárásával s ítéleteivel kapcsolatos az a sérelem, miszerint udvari rendeletekkel a "törvényes" ítéletek végrehajtását nemcsak felfüggesztették, de esetenként, még főbenjáró perekben is, megszüntették. Találunk a sérelmek közt néhány kifejezetten nemesi, az adómentességet érintő sérelmet is. így tiltakozott Zemplén Kassa város azon eljárása ellen, hogy az országos vásárok alkalmával a nemesekkel is megfizettette a nemtelenekre kirótt taxa felét; súlyosan sérelmezte azt is, hogy a nemesek által használt jobbágytelkek összeírásakor a megyében nem úrbéres jellegű földeket is összeírtak. (Köztudott volt, hogy a jobbágytelki nemesség a közeljövőben adózni lesz köteles, az úrbéres telkek felett pedig amúgy is kérdőjel lebegett az örökváltság gondolatának terjedésével s így a nemesség a majorsági földet különösen érzékenyen védte). Az utasításban felsorolt kívánatok között szerepelt intézetek létesítése a magyar nyelv tökéletesítésére és gyarapítására, az evangélikusok szabad vallásgyakorlata Horvátországban, Erdély és Magyarország egybekapcsolása. Az országgyűlésen megszavazandó adó összegét és külön Zemplén portáinak számát a megye csökkenteni akarta. E kívánságát Zemplén részben ismert nehéz helyzetével indokolta, illetve azzal, hogy a kormány által beígért kereskedési kedvezmények és a "pénz kiérdemelhetésének" ugyancsak beígért alkalmai elmaradtak. A nemesség a maga részéről mindenesetre bizonyítani kívánta ssgíxőkászségét a jobbággyal