Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG OPERÁTIMAINAK VITÁI ZEMPLÉNBEN

Erős csak egységben lehet az ország - figyelmeztetett -, éppen ezért nemcsak a mágnás és köznemes, hanem "a nemes és paraszt közti szédítő mélységet is be kell temetni". A törvény előtti egyenlőségen túl, népképviseletet és közös teherviselést kívánt: "Representáltasson minden polgár egyformán, a Haza szükségére adózzon minden tehetségéhez képest, s oltalmazza azt a veszedelem idején egyformán - igy fogunk összeolvadni egy testté, egy lélekké, igy lesz Hazánk mind belső, mind külső képpen erős, gazdag s boldog." Ha 8 millió boldogságáról van szó - tette hozzá - 300 ezer privilégiumai említést sem érdemelnek:'"Nem lehet keresztény ki minden terhet más vállára tói, s maga úgy akar élni, mint here, csupán azon egy okból, hogy valamelyik apja egy zsák répát ajándékozott a szűkölködő királynak". A nemesi privilégiumok eredetének - a közgyűlés résztvevői többségének aligha tetsző - kigúnyolása után jól elverte a port a nemesi jogok védelmében emlegetni szokott "vérrel adózunk" mítoszán is: szemébe vágta a nemesi vármegye közgyűlésének, hogy a nemesség már régen nem védi a Hazát, nem katonáskodik, mert egyrészt az insurnctio már használhatatlan, másrészt a nemes a felkelés esetén mást küldene maga helyett... Az eddigieken túl a közpolgári tárgyban már csak a sajtószabadság szükségességét érintette. Az oppozíció taktikájához híven nyomatékosan elválasztotta a király személyét a kormánytól, és megadva a királynak, ami a királyé s a tanácsadóknak, ami a tanácsadóké, feltette a kérdést: honnan tudhatja meg a király a közvélemény kívánságait? Csakis a szabad sajtóból - felelt saját kérdésére -, és nem szolgáitól... A kereskedést, földművelést és az úrbéri tárgyat illetően külön beszédet tartott. Adam Smith elméletéből kiindulva az ország gazdagodásának fő tényezőjét a mezőgazdasági munkában látta s igy mindenekelőtt a földművelés gátjait, a robotot, kilencedet és dézsmát kívánta eltörölni. Szabadsága csorbításának tartotta, hogy az ősiség miatt nem adhatja el nemesi birtokát bárkinek, akár a parasztnak is. Szembeszállt azokkal, akik a parasztot éretlennek tartották az önálló tulajdonra: "Hogy is kívánják, hogy Hazáját szeresse olyan ember, kinek egy talpalattnyija sem lehet?" Lehetővé kell tenni - folytatta -, hogy mindenki szabad földvagyonhoz juthasson azaz törvénybe kell iktatni a jobbágy