Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ 1831-ES PARASZTFELKELÉS ÉS HATÁSA AZ ELLENZÉKRE

nek megháboritása eltávoztathatik s midőn ez csak ugyan valamely közbenjövő környülállások által a szükséges gyors és költsönös 90 haszonból eredő sikeres hathatós segedelem adathatik." A nemesség érzete is kiszolgáltatottságát és igyekezett már a felkelés alatt saját erőforrások után nézni. Gömörben, Sárosban, de Zemplénben is felmerült az insurrectió gondolata, s ekkor nyilván nem csak azért, hogy a nemesi adómentesség jogalapját védelmezzék. A jobbágyok ellen akartak védekezni, de a gondolat célozta a Béccsel szembeni kiszolgáltatottság csökkentését is. Az udvar valóban aggodalommal értesült (az európai forradalmi mozgalmak és a lengy;l felkelés idején vagyunk) a nemesi fel91 kelés terveiről. A nemesség azonban nem szállt hadba, a katonaság fellépése után erre már nem is volt lehetősége és dühe a felkelésben részt vett parasztok ellen fordult. A kirendelt statáriális bíróságok öss.nsen 64 parasztot végeztettek ki Zemplén92 ben. A viszonylag alacsony szám annak tudható be, hogy a nemesség sem akarta az amúgyis szűkös munkaerő állományt megtizedelni (közeledett az őszi munkák ideje), másrészt Eötvös Ignác királyi biztos is fellépett a statáriális bíróságok túlzó szigora ellen. (Bécs dokumentálni kívánta "jobbágyvédő" szerepét, 9 3 azaz folytatta osztályokat is megosztani kívánó politikáját.) A zempléni nemesség félelme, nyugtalansága a továbbiakban a reformkor egész időszakán át megnyilvánul. A nádor által a parasztfelkelés leverése után "kegyelemképpen" engedélyezett statárium érvényességének meghosszabbítását évről-évre kérelmezi a közgyűlés; először a bujkáló lázítókra, majd útonálló bandákra (Zemplén valóban kedvelt búvóhelye volt árterületei és erdői miatt az útonállóknak), az elszaporodó gyújtogatásokra, gyilkosságokra, az adószedők megtámadására és kifosztására hivatkozva. A nádor minden alkalommal teljesítette a kérést, s így a megyében 1831-től 1848-ig megszakítás nélkül hatályban volt a "rögtöníté94 lő hatalom . Közhírré tételét a közgyűlés egyetlen alkalommal sem mulasztotta el, sőt 1837-től a templomok szószékeiről is ki95 hirdették. A megyei bíróságok szigorát - többször is áthágták az érvényes szabályokat és hatáskörükbe nem tartozó ügyekben is súlyos ítéleteket hoztak - időről-időre a Helytartótanács enyhí-