Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - AZ 1831-ES PARASZTFELKELÉS ÉS HATÁSA AZ ELLENZÉKRE

Kossuth első közgyűlési beszédében már fel-fel tűnnek a liberalizmus elemei, Lónyay Gábor fiatal köre pedig nemesi elfogultság nélkül tájékozódik a politikai-gazdasági irodalomban, nem rettenve vissza a liberalizmuson túlmutató olvasmányoktól sem. Különösen az ellenzék fiataljai Ígéretesek, olyanok, amilyennek Széchenyi kívánta kora ifjait: észlelik a "sok magyar nemes", de "kevés nemes magyar" ellentétét, művelődni akarnak, szigorú önismeretre törekednek, és megtalálják az utat az egyesületi eszme gyakorlati megvalósulásához. Az igazi alkotó fellépésre, az olvasottak szembesítésére a hazai valósággal az operátumok megyei vitái során kerül majd sor. Az 1831.január 24-i közgyűlésen kirendelték a megyei bizottságot az országos bizottság munkálatainak megvitatására; a meginduló munkát azonban hosszabb időre megszakította egy felrázó, ösztönző és az operátumok munkálataira is a későbbiekben nagy hatást gyakorló esemény, az 1831-es parasztfelkelés. AZ 1831-ES PARASZTFELKELÉS ÉS HATÁSA AZ ELLENZÉKRE A zempléni jobbágyság életviszonyai részben a megye kedvezőtlen földrajzi helyzete és természeti adottságai, részben éppen a rossz adottságok miatt az átlagosnál jobban szorító terhek következtében meglehetősen sanyarúak voltak. A megye felső, hegyes, köves, erdőkkel borított részén kevés és rosszminőségű termőföld állt rendelkezésre, az alsó, bodrogközi részen viszont az évrőlévre ismétlődő árvízzel kellett számolni. A jobbágyok zöme a terebesi, a Gálszécs-varannói fennsíkon és Nagymihály környékén élt, ahol a nagyobb birtokosok allódiumai, köztük Lónyay Gábor deregnyői uradalma is, terültek el, mind összébb szorítva az úrbéres telkeket. A századeleji gabona-és gyapjúkonjuktúra idején és azóta is a birtokos nemesség folyamatosan törekedett - hol határregulációk, tagosítások, hol kendőzetlen egyszerű foglalások formájában - a jobbminőségű termőföldek, legelők majorizálására. Az úrbéres állományon isiül korábban jobbágykázre -örült földek és szőlek - melyek úrbéres-nem úrbéres volta hosszadalmas viták forrása lett - egymás után kerültek vissza a birtokosok kezére. A földbirtokos Lónyay Gábor sem volt kivétel. Elperelte, elfoglalta a kistoronyaiak kaszálóját és elvette a jobbágykézen lé-