Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - LÓNYAY GÁBOR

zömében maradi és korrupt tisztviselőkar valamely intézkedésével. Lőnyay számára egyébként is egyre súlyosabb gondot jelentett kiterjedt birtokainak irányítása. A függetlenséget pedig amúgyis sokra tartotta. Hivatalt ezentúl - nem számítva az 1839es, még tárgyalandó kísérletet - nem vállalt. Egyetlen egyszer tett kivételt, 1848-ban, amikor is osztályfőnök lett Eötvös József minisztériumában. Birtokait 1827-ben - 22 évesen - vette saját kezelésbe. Addig, apja halálától, sógora, Florentina nővérének férje, Lónyay János gyámsága alatt állt. 1828 májusától - bátyja is meghalt - még na3 9 gyobb uradalom kezelése hárult rá. Ekkor költözött át Olasziból a családi uradalom centrumába, a Lónyayak ősi székhelyére, DeregnyŐre. Birtokai voltak a zempléni Deregnyő, Kis-Toronya, Kiszte, Bodrog-Dlaszi, Zsadány és Sára községekben; övé volt Beregben a nagy Lónyay uradalom fele (Nagy- és Kislánya, Bátyú, Bótrágy, Harangláb és Daróc községek), birtokos volt a szatmári Vámfaluban is. Mindez együtt egy gazdag középbirtokot tett ki. Lónyay gazdászati tevékenységére még visszatérünk, de annyit már most elmondhatunk: okszerűen, korszerű mezőgazdasági ismeretek birtokában gazdálkodott. Rendbe szedte az atyja halála után elhanyagolt birtokot, és a 40-es években uradalma, különösen Deregnyő, már híres mintabirtoknak számított. Évi jövedelme - becslés alapján - 50-60 ezer ht. körül mozgott; tökéletes anyagi függetlensége biztosítva volt, bár a minden birtokost érintő termelési válságot, készpénz és hitelhiányt ő is gyakran megérezte. A birtok kezelésével járó feladatok, a modernizálási törekvés megvalósításának nehézségei ismét jő iskolát jelentettek Lónyay számára; láttuk Balásházy esetében, hogy a mezőgazdasági termelés javítására, a birtokosok és jobbágyok életszínvonalának javítására irányuló törekvés - következetes gondolkodás esetén hogyan vezet el a reformok elkerülhetetlenségének felismeréséhez . A kiterjedt birtokokkal együtt Lónyay szerteágazó rokoni kapcsolatokat is örökölt. Anyja Prónay lány volt, nővérei közül Piroska Bárczay József (1846-ban tornai adminisztrátor), Emilia Zárka János (udvari tanácsos, 1847-ben perszonális), Florentina