Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

I. 1830-1832. A REFORMELLENZÉK KIALAKULÁSA - A REFORMELLENZÉK ELSŐ KÖZGYŰLÉSI FELLÉPÉSEI

köznemesi öntudatnak, önigazgatás igénynek, és már egyes liberális gondolatoknak is hangsúlyt adó Kossuth merész fellépése, és nem utolsó sorban az akció szervezett jellege már arra utal, hogy új úton induló ellenzék kezdte meg itt működését. Kik is voltak a zempléni ellenzék tagjai? Az idősebbek, tapasztaltabbak közül említenünk kell báró Vécsey Pált, Soós Jánost, Balásházy Jánost és Szirmay Antalt. Vécsey, mint láttuk, már az 1823as nagy megyei ellenállás idején az ellenzék vezetője volt. Nemcsak Zemplénben, hanem Szatmárban is számítottak rá minden jelentősebb ellenzéki megmozdulásnál. Jó viszonyban volt gróf Károlyi Györggyel, a szatmári ellenzék vezetőjével és az ott gyakran megforduló Wesselényivel is. Ismerte a bonyolult megyei igazgatás minden csinját-binját,, taktikai tanácsait társai gyakran kamatoztathatták. Fáradhatatlan volt, minden megyei bizottságban igénybevették páratlanul gazdag törvény ismeretét. Külföldön is járt és hasznos tapasztalatokra tett szert. Vay Miklós Reviczky kancellárhoz írt jelentésében gúnyosan említette Vécseyről, hogy "csekélyebb külföldi utazásai után hajhássza azt, ami külső s a honnyát annak a kaptájára akarja verni". Soóssal és Szirmay Antallal (az azonos nevű történész fia, 1830-ban Vay Miklós követtársa) együtt hidat képeztek a régi és az új ellenzék közt, mintegy személyükben igazolták az ellenzék kontinuitását, ami a megyei közvélemény megnyerése szempontjából éppenséggel nem volt érdektelen. Az alapproblémák felvetésében, a gondolatébresztésben fontos szerepe volt Balásházy Jánosnak, a kiváló gazdasági szakírónak, aki a legelsők között, Széchenyit is megelőzve hívta fel a figyelmet munkáiban a magyar agrárfejlődés akadályaira: a földbirtok forgalmát gátló ősiségre, a hitel hiányára, a közlekedés rossz állapotára, a földesúri bíráskodás korlátozásának szükségességére, sőt felvetette a kártalanítással összekötött úrbéri örökváltság gondolatát is. Célja a mezőgazdasági termelés javítása volt, s eljutott a nemesség által évtizedek óta oly szenvedélyesen védelmezett (s ami ezzel együtt járt: idealizált) alkotmány megváltoztatásának igenléséhez, a polgári reformok szüksé18 gességéhez. A reformmozgalom egyik úttörője volt, ha munkáinak