Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

JEGYZETEK

szociális helyzet. Folyamatosan rossz volt a termés s így 1834. nov.-ben az alispán, a felső kerületekben ismét intenzíven a fenyegető éhínség miatt, Vécsey elnökletével bizottságot küldött ki a segélynyújtás lehetőségeinek számbavételére s nemesi adományok összegyűjtésére annál is inkább, mert "felsőbb helyről" a megye nem kívánt támogatást kérni, mivel a kölcsönök visszafizetése reménytelen volt /Z. jegyzkv. - 1834/1982./. A bizottság az 1834. dec.-i közgyűlésen mutatta be munkáját, melyben javasolta az éjjeli zenélés és dorbézolás ill. a kocsmákban adni szokott hitelek betiltását s mindenekelőtt a már 1831-ben felállítani rendelt éléstárak létesítését /!/. A homonnai . járásba az akkor még Zemplénben lévő Lónyayt küldték a nemesi ajánlásokat összegyűjteni, akinek e küldetés újabb lehetőséget adott - közvetlenül országgyűlési szereplése előtt- a felsőzempléni nyomor megismerésére. A bizottsági javaslatok alapján a közgyűlés megkereste a folyamszabályozással megbízott királyi biztost és kérte a szabályozások megkezdését, hogy a szegények munka- és pénzkeresési alkalomhoz jussanak. Megkezdődött tehát a megyei gyakorlatnak megfelelően - az utolsó percben a kapkodás... /A bizottsági munka: OL P 458 - 8.cs., a határozatok: Z. jegyzkv. - 1834/2070./. Ezek után érthető, hogy a közgyűlés 1835.

dec.-ben úgy foglalt állást, hogy az országnak nem csak emelni, de leszállítani is jogában áll az adót,

s a 3 éve tartó rossz termés miatt a lehető legkisebb adó megajánlását adta követeinek utasításba, sőt egy további igen rebellis határozatot is hozott: az adómegajánláshoz feltételként kívánta, hogy a kormány adjon számot és indoklást. Dókus bele is sápadt a határozatba, de hiába; táborának minden erőfeszítése ellenére e napon teljes vereséget könyvelhetett el. /Vécsey Lónyayhoz 1835. dec. 1. - OL P 458 - 7.

es./. 305. Dgy.T. V./509. 306. OL P 458 4.

t. Rövidebben: ld. előző jegyzet. 307. OL P 458 4.t. Ogy.T. V./577.