Erdmann Gyula: Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836 (Miskolc, 1989)

JEGYZETEK

131. 1832. febr. 10. - Uo. Evva András a történelmi tapasztalatokat hasznosító józan ész követelésének szükségességére utalt: "Sok az előítéletünk, nyakasok vagyunk s ez vagy eltemet minket, vagy csak egy nagy véráldozattal jutunk ki belőle, mint a franciák. Tőlük kellene tanulnunk, nem a saját kárunkon." Az országgyűléstől egyébként nem sokat várt, hiszen - mint írta Lónyaynak - a követek ott csak 3 "kutyabőrüs heréket" képviselik, míg a "8 millió munkás polgárt senki sem" - 1832. jan. 20. - uo. 132. Levele Lónyayhoz 1831. nov. 10. - uo. 133. Uo. 134. Levele Lónyayhoz 1832. aug. 20. - OL P 458 - 6.cs./52. 135. Bár Lónyay levéltári anyagában sok, az operátumokkal kapcsolatos fogalmazvány található - Uo. 2.cs. 136. A kereskedelmi bizottság teljes anyaga: uo. - 8.CS./205. 137. A borkereskedelem terén már régi eredetű a megye és a kormányhatóságok nézeteltérése. Zemplén az 1825-ös követutasításban is kérte, hogy a zsidókat tiltsák ki a Hegyaljáról, s ha ez lehetetlen, akkor 1820. nov.-i végzése szerint legalább a borkereskedéstől /nem értve ide az "itcénkénti mérést"/ és az aszú készítésétől tiltsák el őket Bodnár i.m.7./. 1830 elején a Helytartótanács arra utasította Zemplént, hogy az országgyűlési végzésig ne háborgassa a zsidókat a borkereskedelemben /Z. jegyzkv. 1830./192./ A megye válaszában ragaszkodott statútumához és a rendeletet törvényellenesnek nevezte /u.o. - 193./. 1830. ápr.ban már kancelláriai megrovást kapott Zemplén, mivel ismételten lefoglalt zsidó kereskedőktől borokat. A Kancellária királyi rezolutiókra hivatkozott s ezzel kihívta a megye ellenállását. A közgyűlés törvényhatósági jogaira hivatkozva télretette a leiratot, s az ügyet előjegyzte az országgyűlésre is sérelemként /uo. - 856./ 138. Ld. 133. jegyzet. 139. Barta I. i.m.470.140. Kossuth munkájában határozottan ellenezte a főispáni elnöklést a követutasítást kidolgozó közgyűlésen, mivel