Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)

IV. MAGYAR NYELVŰ SÁROSPATAKI TANKÖNYVEK 1793-1848.KÖZÖTT

5. Az Írásnak és olvasásnak hasznos voltáról." E történet utolsó mondatai a gyermekeket tanulásra buzdítják: "Midőn hát ő nagy szomorúan haza ment volna, keserves sóhajtással illyetén szókra fakadott: Ó, vajha én, úgymond, irni és olvasni tanultam volna, nem esett volna most rajtam ez a kárvallás! És attól a napságtól fogva a maga gyermekeit minden nap az Oskolába küldötte, hogy ottan irni és olvasni tanuljanak." "6. Az Anya és a Fit , 7. A kis Tolvaj. 8. Az Or-gazda. 9. A Szó-tartó gyermek. 10. A Pásztor ember. 11. Az egészség fel-tartásának eszközeiről." Az ötödik szakasz "Tanitó Mesé"ket tartalmaz. Minden mese után egy mondatban "tanúság" olvasható. "A szó-fogadatlan, és a jó intést meg-vető gyermekek veszedelembe esnek." "A ki másén kapdos, gyakran a magáét-is el-veszti." "Gyakran a szorgalmatosság kipótolja a természeti fogyatkozást." A hatodik szakasz: "A Tanuló Gyermek Erköltsi Regulái." Ezekből a versekből azt tanulhatták meg a gyermekek, hogyan kell viselkedniük az utcán, az iskolában, a templomban, az asztalnál. Például az iskolai magatartás regulája így szól: "Az Oskolában. Nagy vizben ne menny fürödni. Télen ne merj sikárkózni. De siess az Oskolába, Mint tudomány vásárába. Foglally helyet, imádj Istent; Mert ugy nyersz az Úrtól minden. Légyen mindég jő pajtásod, Téntád, pennád, papirosod. Társaiddal ne veszekedj, Hanem Letzkéből vetekedj. Ne társalkodj a roszszakkal, Hanem magadnál jobbakkal. Figyelmezzél a Letzkére, S Tanítódnak intésére.