Fehér Erzsébet: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára 1793-1848 (Miskolc, 1989)

IV. MAGYAR NYELVŰ SÁROSPATAKI TANKÖNYVEK 1793-1848.KÖZÖTT

példa-adásával mind azon roszszra reá szoktatja." A gyermekek "hamar elfelejtik azt, mire őket tanitják." Ilyenkor tilos a tanulókat szidni, "motskolni", verni, inkább "megkettőztetett igyekezettel és szorgalmatossággal kell segiteni", mert "a kinek nintsen éles esze, nem oka butaságának, s éppen az illyeneknek kell a Tanitó." Más részről: "A tanitónak okossága abban áll, hogy tudja magát mindenre nézve úgy viselni, hogy az ő maga viselése elömozditásra légyen a hasznos tanitásnak." Hol és hogyan kell megnyilvánulnia a "tanitói okosságnak"? Szerettesse meg magát a tanítványaival, úgy, hogy "mikor érdemlik, őket meg-ditséri... szelidséggel, nyájassággal tanítja őket..." Becsültesse meg magát, ezt úgy éri el, ha "emberséges ember módjára" viselkedik, "ha valami gyarlóság van is ben ne, azt tanítványai előtt ki nem mutatja". A testi hibás embernek nem szabad tanitói pályát választania, "mert Tanítványi ki-fogják nevetni." A gyerekek akkor, engedelmesek, "ha a tanitó semmi igazság talán és helytelen dolgot nem kivan: ha a parantsolatot a jó-szivüségnek palástja alá úgy el tudja rejteni, hogy Tanítványi Atyai tanácsnak gondollyák..." "Rangjokra nézve" nem szabad a gyerekek között különbséget tenni, de eltérő bánást igényelnek a fiatalabb és az idősebb, a "pajkos" és a "szemérmetes" tanítványok. Második rész: A Tanítás módjáról közönségesen Hasznos oktatásmódszertani tanácsokat tartalmaz ez a rész. A szemléltetés fontosságáról például így ír: "igy valamit tsak nékik meg-mutathat természet vagy mesterséggel készült formában, azt mindig mutassa meg". Az ismeretlen dolgot mindig az ismerttel szükséges összehasonlítani, de "egyszerre nem kell a Gyermeket sokfélére tanítani". Fontos megállapítás ez is: "Midőn a Gyermek Tanítójától tudakolózik (= vagyis kérdezősködik), nem kell azért reá megharagudni... - az ollyan dolgoknak tanulásával, mellyre nints a Gyermeknek természeti hajlandósága, nem kell azt gyötreni, de ezt nem úgy kell érteni, hogy mihelyt nem akar a Gyermek valamit, mindjárt abba kell véle hagyatni; hanem jól ki kell tanulni természeti hajlandóságát, s szép móddal reá kell arra menni, amire természeti hajlandósága van, de még ezekben sem kell tőle mindenkor egyforma igyekezetet kívánni. - Nem annyira tanultatni, mint tanítani kell a gyermeket. - Röviden kell a gyermekeket tanítani... - a kérdések és feleletek által való tanítás egy leg-