Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A JOBBÁGYOK ÉLETE A XVII-XVIII. SZÁZADBAN

területen. Katolikus magyarok lakják, akik nem restebbek az előző falu lakosainál. Ötvös Ferenc birtokához tartozik. (Bél Mátyás: Borsod vármegye leírása c. munkájából. A teljes leírás: az arlói római katolikus plébánián található. Fordította: Tóth Péter) Jobbágyhűség fogadása, szerződés, panaszoslevél, jegyzőkönyv A XVIII. századból számos olyan forrás maradt fenn, amelyből megismerhetjük a jobbágyság életét: a következőkben ezekből mutatunk be néhányat. E dokumentumokból megtudjuk, hogyan fogadott valaki jobbágyhűséget (34.sz.), hogyan szerződtek a jobbágyok földesuraikkal szőlőültetés céljából (35.sz.), milyen terheket rótt reájuk az 1770-es években bevezetett úrbérrendezés (36.sz.). Egyes földesurak - nevezetesen Óvári András, a híres betyár Angyal Bandi apja kegyetlenkedéseiről is árulkodnak a korabeli iratok (37.sz.). De kétségkívül legizgalmasabb a 38. számú dokumentum. Az úrbérrendezés előkészítése során elrendelték a jobbágyság körülményeinek, terheinek, stb. az összeírását is; a kilenc pontba foglalt kérdésekre adott válaszokból megismerjük az egyes falvak jobbágyainak az életkörülményeit. 34. Nádasdi jobbágyok levele Borsod vármegyéhez Aláb írt ebben a tekintetes nemes Borsod Vármegyében, Nádasd nevő hellységben lakozó Cshe (=Cseh) Mihály felesigemmel, Isik Ilkó egyzett, magunkra vállalván már is születet, ez után születendő gyermekeinknek terheit, vallyuk ez levelünknek rendiben, hogy mi mind ekkoráig semmi névő örökös földes urat nem esmérvén, többire bujdozással, ide s tova való hurczolkodással, harangozás béli hivatallal időnket töltvén, és bizonyos lakó helyünk ekoráig nem lévén, hogy már ez után állandó maradásunk, s bajainkban párt fogónk lehessen, folyamodtunk önkint és szabad akaratunkbul az úrhoz, tekintetes és nemzetes s vitézlő nagypalugyai és divéki Plathy László uramhoz eő kegyelmeihez, azon instálván az urat, venne maga oltalma és szárnyai alá, nem tsak bennünket, ha nem gyermekeinket is, s adna nékünk említett Nádasdi hellységben ollyatin hellyt, a hol nem tsak lakhassunk, ha nem jobbágyi kötelességünk is mink s maradikink is