Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - XVI-XVII. SZÁZAD

A legrégibb, természetben szedett adófajta Magyarországon a +ized (dézsma) volt. A XVI-XVII. században az eredetileg az egyháznak járó tizec igen nagy részét már a Magyar Kamara gyűjtötte be királydézsma címén, s a befolyt jövedelmet a végvárak fenntartására fordította. A Kamara levéltárában fennmaradt dézsmajegyzékek a gazdaságtörténet, a nyelvtörténet stb. forrásai. Az alábbiakban Borsod vármegye arlói dézsmakerületének 1548-ból származó gabonadézsmajegyzékéből közlünk részleteket. A közölt kimutatások egyes oszlopai a következő adatokat tartalmazzák: 1. sorszám, 2. az egyes jobbágycsaládfők neve, 3-az általa beszolgáltatott őszibuza-tized mennyisége kévékben, 4. a tavaszi gabona tizede kévékben, 5. a méhrajok tizede természetben, darabszámra, 6. a méhrajok tizedénél-megváltása 1 dénárjával, végül 7. az úgynevezett kereszténypénz öszszege dénárban, amelyet azok fizették, akiknek semmi olyen javaik nem voltak, amelyekből tizedet lehetett volna szedni. 17. ARLÚVÖLGYE KERÜLET (Arlo Welgye) GABONA ÉS MÉHDÉZSMA Dézsmaszedők: plebanus de Felnemeth, Gregorius Horwath 1 kalangya = 30 kéve Bolyok (Bolk) 1. 2. 3. 5. 6. 7. 1. Veres Márton 328 240 225 186 165 53 2. Csóka János 3. Veres György 4. Afra Imre 5. Kakas (?) Ferenc 33