Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)
III. SZÓMAGYARÁZATOK
kező és a magyarokétól eltérő szervezetű székelyek élén álló királyi tisztségviselő szeminárium - papképző, papnevelő intézet szlován - Anonymusnál a szlávok neve szolgabíró - vármegyei választott tisztségviselő, egy járás legfőbb tisztségviselője tallér - nagyméretű ezüstpénz, amely Magyarországon a XVI. századtól van fog galomban. Ezüsttartalma kb. 22-25 gramm tanonc - a céhek eltörlése után az országosan szabályozott iparoktatásban (1884-től) az ipart tanuló neve taxa - adó tendencia - irány, irányulás terminus - határnap, a kitűzött határidő lejártának napja terror - megfélemlítés, erőszakkal való fenyegetés vagy erőszak alkalmazása testes ex possessione - tanúk ... helységből tisztelendő - az egyházi személyek szokásos megszólítása (a latin "reverendus" szó fordítása) tisztítóeskü - a törvény szerint az, akit megvádoltak, a vád nagyságához képest változó számú tanúval együtt esküt tehetett, hogy nem követte el azt, amivel megvádolták. Az ilyen eskü perdöntő volt, tehát eleve megtisztította a vádlottat a vádtól: ezért nevezték tisztító eskünek tized - lásd: dézsma tutrix - védnöknő udvarbíró - a XII. századtól a nádorispán eredeti hatáskörét átvéve a királyi udvarbirtok és az azokon élő népek felügyelője urbárium - olyan gazdasági irat, amelyben a feudális földesúr birtokát: a jobbágyságot, a gazdasági és'társadalmi állapotokat, a szolgáltatási kötelezettségeket, a földesúri jövedelmeket vették számba vajda - valószínűleg a honfoglaló magyar törzsek vezéreinek szláv elnevezése (vojvoda); a középkorban, mint közjogi méltóság, Erdély kormányzója várbirtok - a királyi birtoknak az udvarbirtok melletti másik fajtája, amely a termelőmunkát végző várnép révén a várak szervezetére felépülő hatalmi apparátus - ispán, billogos, várnagy, várkatonaság, várjobbágyok eltartását szolgálta várjobbágyok - a korai magyar feudalizmus időszakában a vitézek (milites) királyi katonai szolgálatban álló csoportjának alsóbbrangú elemei.
