Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

II. RÉSZ - FORRÁSOK A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL

setén riasztott, ezért határozott úgy a testület, hogy állandó főfoglalkozású őröket fognak alkalmazni. 1924. február 15. 138. Határozat a vásártartási jog megszerzéséről Jegyzőkönyv Felvéve Dédesen 1924. február hó 15-én a dédesi körjegyzői irodában tartott közös körközségi rendkívüli közgyűlés alkalmából. 3.Kgysz. Körjegyző előadja, hogy Dédes község lakosságának régi óhaja már. hogy a községben állat és kirakodó vásárra a tartási jog megszereztessék. Mielőtt azonban az eziránti lépéseket megtennők, körjegyző célszerűnek tartja, hogy az ezen ügyben leginkább érdekelt társközségek is megkérdeztessenek, különösen arra vonatkozólag, hogy őt szintén óhajtják-e a vásár létesítését, hogy a vásár napok milyen időre tétessenek, s hogy a vásártér berendezéséhez általában a létesítéssel járó kiadások viseléséhez a körközségek hajlandók e hozzájárulni és milyen mértékben? Körjegyző előadja még, hogy a maga részéről a legszükségesebb előkészítő munkálatokat már megtette a körjegyzőséget képező községek képviselő testületeitől a pártoló bizonyítványokat beszerezte, a vásártér berendezése iránt is a tájékozódást megszerezte. H. Körképviselőtestület egyhangúlag határozza, hogy a vásár tartási jog megszerzését a körjegyzőségek egyik legfontosabb érdekének tartja és felkérik a körjegyzőt, hogy ezen ügyben a szükséges lépéseket a saját legjobb belátása szerint lehetőleg sürgősen tegye meg. A vásár tartás idejére, annak helyére és berendezésére csupán Dédes község képviselőtestületével tárgyaljon, hogy ezáltal a jövőben esetleg a társközségek részéről támasztandó mindenféle követeléseknek és súrlódásoknak eleje vétessék, vagyis a vásártartásból származó mindenféle jövedelem, de a kiadás is csak egyedül Dédes községet érintse. V.136/b.l. A vásártartás joga ebben az időben szemben a feudalizmus korával már csak helyi jelentőségű volt, nagybani árusítás már nem folyt. Jelentősége azonban egy-egy körzet szempontjából, mind a termelők, mind a vásárlók számára megmaradt. A vásárjoggal rendelkező községnek nemcsak az élénk kereskedelem jelentette a hasznot, hanem a vásári helypénz szedés joga is.