Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

I. RÉSZ - A HONFOGLALÁSTÓL A MOHÁCSI VÉSZIG

sokkal ey/ütT"bevádolták bizonyos személyeket Muchulás faluból, tudniillik Chiz-t, Pétert és Dumasa-t, továbbá Pelg faluból Cika-t, valamint Tornau faluból Nona-t és Belchea-t; mindezeket, mondom bevádolták, hogy hozzájuk hasonlóan várnépek. Azok pedig azt állitották, hogy szabadok és cseh telepesek fiai. Amikor ezek szabadságát bizonyitotta a Simon faluból való Ruska és a mondott Mochule faluból való Nuuhu, az előbb nevezett várnépek kijelentették, hogy ők is várnépek. Ezeknek az ügyét az András király által kiküldött birák, tudniillik Tamás püspök, Pousa bán és Simon ispán Váradra küldték Gutman poroszló révén a tüzesvas-próbára, hogy a szabadságnak nevezett oltalmazói a törvény szerint vigyék a vasat saját maguk és azok érdekében, akiktől elvitatták, hogy szabadok. Amidőn pedig megjöttek és eltelt a háromnapos böjt, a fent nevezett vádlók visszaléptek a törvénykezéstől, mondván, hogy az összes előbb nevezettet igaztalanul vádolták meg azzal, hogy nekik várnép-társaik. Királyi adományok Az irott szó a XII. század végére vált Magyarországon azzá, ami ma is: a jogbiztositás szinte kizárólagos eszközévé. Ettől az időtől kezdve szaporodnak meg az oklevelek, melyek ma a helytörténet legfontosabb forrásai, hiszen a krónikák nem foglalkoznak az egyes településekkel. S bár az okleveleknek nem az volt a célja, hogy történeti eseményekről adjanak hirt, mégis értesülhetünk belőlük hadjáratokról, csatákról a birtokadomány megindoklása kapcsán. Az alább közlendő két királyi adománylevél közül II. András király (3.sz.) által kiadottban történik először emlités Susa, Uraj és Hangony falvakról. 3. II. András Susát eladományozza A Szentháromság és az oszthatatlan Egység nevében András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia és Lodoméria örökös királya A királynak körültekintően szorgalmatos és bölcs megkülönböztetéssel kell lennie a neki alávetettekkel szemben, hogy az emberek így vélekedhessenek: amenynyivel hűségesebben szolgálja őt valaki, annyival nagyobb lesz az ő bőkezűsége is a szolgálatok adományokkal való viszonzásában Ennélfogva a nekünk hűségesen szolgálók méltó érdemeit bőkezűségünk kegyelmével mi is viszonozni "kívánván, nemes hűségük állhatatosságáért, amelyet híveink, tudniillik Péter és fivére, Stras ifjúságunk idejének a legelejétől fogva a mi és országunk illendő