Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)
II. RÉSZ - FORRÁSOK A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL
iskolaadót, a tandíjat s a tanítói nyugdíjintézeti járadékokat; a hitközség pedig felajánlja a kántori és hitoktatói teendők végzéséért a 446 korona évi járulékot, minek fejében az állam által kinevezendő tanítói a kántori és hitoktatói teendők végzésére köteleztetnék. Ezek után a gyűlésen jelenlévő Hídvéghy Benő kir. tanfelügyelő úr meleg szavakban adta elő annak üdvös voltát, hogy a mostani községi iskola állami kezelése által a községi terhek tetemesen kevesednek. Világos képét tárta fel a jövőnek, mely azon esetben ha a község új iskolák felállítására lenne kötelezve, mennyivel kevesebb terhet hárítna akkor a községre, ha az iskola államilag kezeltetik, mert állami kezelés alatt csupán tanterem építésére lesz kötelezve a község, mig ellenben ha az iskola községi marad, akkor a népiskola fejlődése esetén a tanterem felállításán kívül még az újonnan szervezendő tanítói állomás fizetése és lakása is a község terhe leend. Ezek után a képviselőtestület beható tárgyalás alá vette az ügyet s a feltett kérdésre, hogy a községi iskolát állami kezelés alá akarja -e bocsajtani az állam által fentebb elsorolt feltételek mellett, vagy pedig továbbra is fenntartva községi jellegét, fenntartásról maga fog gondoskodni, általános szótöbbséggel határozatilag kimondja, hogy községi jellegű iskoláját ily feltételek mellett állami kezelés alá nem adja, hanem annak fenntartásáról ugy mint eddig maga fog gondoskodni. Minthogy pedig az eddigi 5 % iskolai pótadó a tanító fizetésére nem elegendő, annak fizetése kiegészítéséül a hitfelekezet a saját kebeléből fog gondoskodni, ugy hogy ennek évi fizetése minden körülmények között 1200 koronára egészíttessék ki. V.114/a.l. Az elemi iskolai oktatás szervezetét szemlélteti a határozat. Az 1868. évi 38. tc. a népiskolák fenntartóiként az államot, az egyházat és a politikai községet jelölte meg. A törvény megjelenését követően az iskolák építését elsősorban az egyház vállalta, az első világháború idejére azonban ezeknek az iskoláknak az anyagi ellátása annyira leromlott, hogy 1926-tól a kultuszminiszter a községek kezelésébe adatta át az iskolákat és fenntartásukhoz állami kölcsönt nyújtott. A kölcsön visszafizetése a romló gazdasági helyzetben a községeknek is nagy megterhelést jelentett, igy az állam egyre több támogatást volt kénytelen nyújtani a községeknek. Kompromisszumos megoldásként a közös fejtartásra is javaslatot tett a minisztérium - mint a közölt forrásban - elsősorban abból a meggondolásból, hogy a felhasználást ilyen szervezetben ellenőrizni tudja.
