Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

II. RÉSZ - ÓZD KÖRNYÉKE

ÓZD KÖRNYÉKE Az ÓZD KÖRNYÉKE fogalom magába foglalja a történelmileg változó ózdi, putnoki, sajószentpéteri járások Ózd vonzáskörzetéhez tartozó községeit és bányatelepeit. Ez a körzet gazdasági és kulturális téren jelent egységet, közigazgatási beosztása a tárgyalt korszakban többször változott. A közigazgatást - az állam végrehajtó, szervező, irányító tevékenységét területi egységekben szerveződő önkormányzati szervek és hatóságok látják el. A területi szervek legfelső szintje a megye, vagy ahogyan korábban nevezték vármegye. A megye kialakulása a várbirtokhoz kapcsolódik, a királyi vármegye a várbirtokhoz kapcsolódó várjobbágyok igazgatását látta el. A kialakuló nagybirtok befolyásának ellensúlyozására alakult ki ebből a nemesi vármegye, mint a közép és kisnemesség önkormányzati szerve. Az önkormányzati hatáskört a közgyűlés gyakorolta, a közigazgatás élén a király által kinevezett főispán és mellette a nemesek által választott alispán állt. A vármegye 1868-ig törvénykezési feladatokat is ellátott. A vármegyék szervezeti reformjára a kiegyezés után került sor, az 1870. évi 42. tc. egységes szervezetet állított fel a vármegyékben és szabad királyi városokban, melyeket ettől kezdve törvényhatóságoknak neveznek. Területi rendezésükre 1876-ban, majd 1923-ban került sor. A szervezeti forma a felszabadulás után is változatlan marad 1950-ig, a tanácsrendszer kiépítéséig, a megyék területének kiigazítására pedig 1949-ben került sor. A vármegyei önkormányzatot a közgyűlés és az általa felállított hivatalok gyakorolták. A közgyűlés a közigazgatás'zavartalan ellátása érdekében a törvényekkel összhangban álló szabályrendeleteket alkotott és határozatokat hozott. Az egész polgári koron végig vonul a tendencia; a megyék önkormányzatának visszaszorítása a központi hatalom javára. 1942-ben a vármegyék önkormányzatát felfüggesztették, visszaállítására csak a felszabadulás után került sor. A járás a megye kisebb közigazgatási egysége, kialakulása szorosan kapcsolódik a szolgabíró hivatalához. A szolgabírót a feudális korban a nemesek maguk közül választották, először bírói, majd közigazgatási feladatokra. A XVIIXVIII. században már meghatározott terület ügyeit intézték, ezt a területet nevezték el járásnak. A szolgabírák hatáskörébe került a járáshoz tartozó községek közigazgatásának ellenőrzése is. Ezt az állapotot rögzítette az 1870.