Nagy Károly - Tóth Péter - Seresné dr. Szegőfi Anna: Régi históriák. Ózd és környéke múltjának írott forrásai. Helytörténeti olvasókönyv - Ózdi honismereti közlemények 4. (Ózd, 1984)

BEVEZETÉS

és a latin, illetve német nyelv használata sem. A központi hatalom egyetlen középkori forrása, pl. egy királyi oklevél, meghatározta egy-egy település életét egy egész történelmi korszakra. Ennek az alaptörvénynek a szellemében a mindennapok igazgatása a szóbeliségen, a szokásjogon alapult. Elegendő arra gondolnunk, hogy Magyarországon először Werbőczi István foglalta össze a közigazgatási és joggyakorlatot •Hármaskönyvében, s az általa leírtak jórésze szokásjog volt, mely az ország egyes területein nem is volt azonos. A feudális kori források, a keletkezési körülmények miatt, csekély számuk ellenére tartalmukban átfogóbbak, adataik korszakot jellemeznek, nem bonthatók fel településenként. Ez indokolta, hogy a válogatás feudáliskori részét nem községsorban közöljük . A korszak forrásainak csekély száma azt sem teszi lehetővé, hogy történelmünk minden fontosabb eseményére találjunk utalást Ózd környékének történeti irattáraiban. A válogatás fő szempontja az volt, hogy minél többféle forrást mutassunk be, hogy a helytörténeti adatok mellett történelmi ismeretünk alapjaiba is betekintést adjunk. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy nemcsak az iratokban szereplő adatok értékesek, sokszor a forma, a megszólítás, az aláírás is tartalmaz információkat a korról. A feudális kor forrásainak sajátossága, hogy tartalmuk nemcsak a keltezés korának forrása, hanem a korábbi korszaké is. Legjobb példa erre a Mária Terézia-féle úrbérrendezés iratanyaga. Az 1770es évek elején került urbáriumok melléklete, az ún. 9 kérdőpont, az úrbérrendezést megelőző jobbágyvilág egész történetét feltárja. Hasonló a helyzet a jobbágyfelszabadítást követő tagosítási peranyaggal is. A polgári korban a gazdasági és társadalmi berendezkedés megváltozásának eredményeként az iratok száma megnövekszik,az ezzel egyidőben kialakuló bürokrácia egyrészről hasznos, az iratok számának növekedése miatt, másrészt viszont az iratok tartalma beszűkül, kevesebbet "mesélnek"- a források, a nagy irattömegben elvesznek, illetve nehezen nyomozhatok ki az összefüggések. A bonyolulttá váló hatalmi szervezetben egy-egy téma nyomonkövetése több hatóság iratainak átnézését igényli. Ebben a helyzetben az elkerülhetetlen iratpusztulások azt eredményezik, hogy ha a bonyolult