Rácz Imre: Glossarium. Latin - magyar szójegyzék a canonica visitatio és a régi latin nyelvű okmányok fordításához (Miskolc, 1998)

tették őket össze, nagy klasszikus szótárokat felhasználva, hanem egy fordítói életpálya során a kutató gyűjtötte, szedegette össze azokat a szavakat, melyekkel neki is meg-meggyűlt a baja, melyeket neki sem sikerült rögtön értelmeznie. Ezért nem a klasszikus, latin órákon biflázott szótári alakok és a verbok szerepelnek a szócikkekben, hanem a leggyakoribb alakok, a névszóknál általában alanyeset, az igéknél egyes szám első vagy harmadik személy formájában, nem egyszer magyaros nyelvtani alakban. Ezért tekinthetjük inkább glossariumnak, szójegyzéknek Rácz Imre colligátumát, s nem valódi szótárnak, s használatuk csak kiegészítheti, de nem pótolhatja a szótárokét, s csak annak jelenthetnek igazi segítséget, akik hasonló alapossággal és érdeklődéssel fordulnak régi korok írott üzenetei felé, mint ő tette. A glossa nemcsak nyelvet, betűt, betűsort jelent a görögben, de így nevezték azokat a széljegyzeteket is, amelyeket a kódexeket másoló scriptorok írtak a szöveg mellé a kolostorok scriptoriumaiban, sokszor csak saját maguknak, a szöveget értelmezendő, nem egyszer azonban egy-két szavas, néha pajzán üzenetként a fóliánsok későbbi olvasóinak. A mis kis szójegyzékünk cikkeit is felfoghatjuk ilyen jeleknek, hiszen olyan ember vetette őket papírra, aki másoknak is segíteni akart a szövegek megértésében. Többször előfordul, hogy egész kifejezéseket lefordít a szerkesztő szótárában, hiszen a szavak egymásmellettisége mögött kohézió működik, egy nyelv, egy gondolat, egy szöveg kohéziója. Mindazoknak ajánljuk Rácz Imre glossariumát, akik canonica visitatió esetleg egyéb újkori latin nyelvű forrás megértésén fáradoznak, de azok is hasznos útmutatót találnak benne, akik csak egy-egy, a múltban vagy manapság használt szó magyarázatát keresik. Egy fontos szó azonban hiányzik egy szóbokorból Rácz Imre szótárában a reverenda (papi ruha) és reverendissime (főtisztelendő) szavak mellől, talán, mert úgy gondolta, ezt mindnyájan ismerjük. Ez a szó a reverendás, amely egyszerre jelenti, hogy tisztelendő, vagyis valakit tisztelni kell, s egyben a plébánosok titulusa, megszólítása is. Ajánlásunk végén pótoljuk a hiányt. Reverendus Emericus Racius reverendás est. Tisztelendő Rácz Imrét tisztelnünk illik. Miskolc, 1998. február Gyulai Éva