Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

CSALÁRDSÁGGAL lött cseréről Titulus LXXI. M.IÉRT HOGY EZ FÉLE JÓSZÁGNAK EL CSERÉLISIBEN SOKAK ÁLTAL sok csalárdságok szoktanak lennie. Mert némellyek az ő jószágokat nem igazán, hanem tettetendő csalárdsággal az ő attyafia ellen és károkra azoknak eladnia és elidegenéjtenie akarják. Hogy az atyafiak ez féle jószágot az megvevőktől avagy usorásoktól hátra ne kévánnák és ő jószágoknak ne tulajdonéjtatnák, az cserét az vallás levélben avagy az ok levélben oly titulus avagy szín alatt irattyák be, mely igazán és egyenes móddal szabadon lennie engettetik, valami messze való jószágokat avagy talántán kedig közel valót az vevőtől avagy usorástól neki cserébe adattatottnak lennie vallják. De maga az illyen jószágnak uraságát csak egy kevés időre (hogy az csalárdság azon közbe el palástoltatnék) avagy soha nem, magoknak tulajdonéjtják. És ezen képpen az ő attyok fiait az kikre az el idegenült jószágnak következése nézne ez titulus alatt, az jószágból meg csalván, ki rekesztik és örökötlenné teszik, még az jószágban is, mely jószág az el adónak az új vevő által cserébe adatni tétetik vala, az vevőnél örökbe maradván. Azért az csalárdság ne látassék valakitől oltalmaztatni, de minek utánna ez féle csalárd csere az jószág el adó avagy el idegenéjtő attyafiainak tuttokra leszen, azontól az atyafiak először törvén szerint való rá hívással az jószágot a kit el cserélt, csak egy octáván köz böccsel övékké teszik. És az bíró által meg kell adatnia, meg ítélnie és bele vinnie, WERBŐCZY első Decretomának hetven egy részében. MIKOR NEM Hl VA T TA THA TIK meg az csere semmi képpen Titulus LXXII. HoGY HA VALAMELY ATTYA AVAGY ATYAFI VALAMI CSERÉT TESZEN, és fiai avagy attyafiai közzül valamely azzal az cserével tudván és törvin szerint való meg hívás nélkül avagy tilalom nélkül él, és az cserélt jószágnak állattya szerint való hasznát veszi, azt osztón az cserét az a fiú avagy atyafi meg nem vonhatja. Mert állatja szerint való élése valamely cserélt jószágnak ennyiben engedésnek és consensusnak erejére megyén. Az az, ha valamely jószágot cserél valaki és fiai avagy attyafiai élnek belőle (mint felyül is írván vagyon), azt érthetjük rajta, hogy ők is engettek az cserének, WERBŐCZY első Decretomának hetven kettedik részében. HA AZ CSERÉHEZ pinzt adnak, az féle jószágok illetnék e leán ágat avagy nem Titulus LXXIIL CSERÉBEN VÁLTOTT JÓSZÁGOK MENNYISÉGEKKEL, HASZNÁLATOSSÁGOKKAL és értékekkel nem mindenkoron egyenlők. Az az, néha egyik cserélt jószág az másik cserébe adott jószágnál jobb, és azért szoktak némellyek, kinek jószágok küsebb írő az cseréhez, valami summa pinzt rá adnia, hogy az csere egyenlő legyen. Honnat némellyek állították ez féle jószágokat ez okáért, hogy a pinz hozzá adattatott, hogy leán ágat is egyenlőképpen illetnének, és követnének, mint szinte fiú ágat, mellyet nem kell úgy tartani és érteni. Mert az jószágnak tartása és követése nem az ágtól, tudni illik pinznek hozzá adásától, de a keresetnek és lelemésnek gyükerétől és eredetitől láttatik ítilnie. És ennek okáért illyen dologba az leán ágon való emberek az ő részeket csak abból a pinz bői vehetik meg, az kit az cseréhez attak. Az jószágnak kedeg tulajdonsága és öröksige az fiú ágnak éppen meg marad. Ez is igaz, ha ez féle jószágok az eredetből és az gyökérből az leán ágat nem követik, és valami kétsig volna róla, hogy ha valamely jószágok az leán ágat az fiú ággal egyenlőképpen követik e avagy nem, tehát mindenkoron az ok levelekre kell menni, az mely levelekkel az az jószág kerestetett és találtatott WERBŐCZY első Decretomának hetven harmadik részében, MIT HASZNÁLJON AZ OLTALOM avagy az menedék az cserében és egyéb örökség vétellén Titulus LXXIIII. M.ENEDÉK, AZ IGY ÉRTETIK, HA VALAMELY ÖRÖKSIG VÉTELNEK VAGY cserének levelében ezt bele írják, fel fogadván annak felette, hogy benne meg oltalmazza. Ha az a ki az jószágot el atta, vagy cserélte, tisztán fel fogatta, hogy benne meg oltalmazza minden per patvarkodók ellen, és meg nem oltalmazhattya, az el cserélt jószágot ha ugyan vagyon, azon képpen személy szerint meg kell adni. Ha penig nála nincs, mind az el adottirt, mind az el cseréitirt mást, szinte ollyat mind állatjával, használtosságával és értékével tartozik adni. Hanem ha a benne meg oltalmazásnak fel fogadása vagy a csere és az el adás valami okkal leszen. Mert ollyan módon kell benne el járni, mint az ok mutattya, WERBŐCZY első Decretomának hetven negyedik részében.