Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)
AZ KIRÁLY JUSSA az az igassága mennyi esztendeig avagy ideig tart Titulus XXIII. KlRÁLY Ő FELSIGE MINDEN URAKNAK, SZÁZLÓS URAKNAK, NAGYSÁGOSOKNAK és ez országbeli nagy uraknak és nemesseknek, kiknek magok szakatt (mint meg vagyon írván ezen első Decretomnak tizedik részébe) igaz és törvén szerint való örököse. Vadnak ezért sok urak, nemessek, és ez ország beli falus emberek közzül, kik az Király jussát, az az igasságát gonoszul magoknak tulajdonéjtották, és Király kegyelmi nélkül el foglalták. És hogy avagy szálogba, avagy héjába és haszontalan való vallásból, avagy egyéb öröksig szerint való képpen rajok szállásból reájok szállania tétetik, avagy egyéb igyenetlen és hamis úttal avagy színnel olykíppen az nagy háborúságoknak ideiben az jószágokba be mentenek, hallgatásnak veszteglísivel tartania és bírnia szoktak. És azokban az jószágokban hosszú idő múlásának általa mongyák magokat meg erőséjtetteknek lennie, és hogy fundáltak volna. Honnat kell meg értenie, hogy az Király jussa, az az igassága száz esztendeig marad minden ember jószágában, kit gonoszul bírnak és addig mind ki kereshetik, minden prescripció ellen, az az száz esztendeig prescripció nem telhetik az Király jussába, WERBŐCZY első Decretomának húszon harmadik részében. MI LEGYEN AZ KIRÁLI IGASSÁG és mi legyen az jószág Titulus XXIIII. KlRÁLI IGASSÁGNAK MONDATIK AZ SZENT KORONÁNAK TÖRVÉN SZERINT való birodalma, mely titkon és rejtve vagyon valamely jószágban, mellyet valaki magának gonoszul és Király engedelmi nélkül el foglalt. Az jószágoknak kedeg nevivel eresed derék szerint az várakat, kastélyokat, erőssígeket, keréjtett várassokat, mező várassokat, falukat, földeket, erdőköt és telekeket, WERBŐCZY első Decretomának húszon negyedik részében. JÓSZÁGOKNAK KIRÁLY IGASSÁGÁVAL hamissan meg kérői azon jószágoknak örök böcsivel kárhoztatnak Titulus XXV. HA VALAKI KIRÁLY IGASSÁGÁVAL VALAMI JÓSZÁGOT KIRÁLYTUL MAGÁNAK meg kér, tudni illik, melynek szabad uraságába régtől fogván valamely úr, avagy nemes ember volt volna. És ha az perben, mely az jószág felől támadott volna, törvén szerint való terminusoknak folyássinak meneti szerint az az úr avagy nemes ember nevének igaz dicsiretivel avagy tisztességével és jó igasságával, az el kért jószágot meg bizonyéjthatná, hogy bírta volna és bírná is, tehát az az jószágnak el kérője az gonoszol és hamissan el kért jószágnak örök böcsin marad. Mely jószágoknak tudni illik, öröksígit magának akarta gonoszul tulajdonéjtania, és törvén szerint való urát örökké meg akarta tőle fosztania. Hogy őneki is hasonló mértékkel hátra mérettessék és egyenlő kárral fizettessék meg, a ki kárt másnak akart hoznia. Ez féle perek kediglen ez mostaniaknak szokások szerint négy octavának terminusin szoktanak utolsó véghez mennie. Továbbá ugyan ezt kell érteni azokról is, az kik hűtlensígnek nótájával ez fellyül meg mondott dologban valakinek jószágit királytól ő felsígitől el kérik és az hűtlensígnek nótáját azokra, az kiknek jószágit el kérték, rajok nem rakhatják. Azok is az jószágnak kit el kértek (ha az törvínnek engedni nem akarnak), örök böcsin maradnak. Jól lehet nímellyek értik, hogy csak emendám, az az nyelve vakságán maradnak, azért hogy ártatlannak hírét nevit vesztették volna, WERBŐCZY első Decretomának húszon ötödik részében. JÓSZÁGOKNAK MAGVA SZAKATTUL el kérői semmi terhén nem maradnak Titulus XXVI. HA VALAKI, VALAMELY MEG HOLT, AVAGY MAGVA SZAKATT EMBERNEK magva szakattul jószágát úgy mint ez országi szent koronára szállott jószágot az Király felsígtől meg kér, és annak utánna az törvínnek ítíletiben az ki az jószágnak el kíríse felől indultatnék, az jószág nem Király adományára, hanem az meg holt embernek valamely közzül való nemzetsíg szerint való attyafiára, avagy leán ágra, avagy kediglen egyéb törvin szerint való következőkre szállott volna, és leveleknek bizonságával meg bizonyéjtatnék. Tehát az jószágnak el kérője semmi büntetéssel meg nem büntettetik érette, és semmi terhén sem marad. Azért hogy az meg holt embernek jószága ügy mint kétsíges, hogy fiú ág nélkül szűkölködött kírte volna meg, hogy az szent koronának birodalma, az az az jószág ki a koronára szállott volna idein ki kerestetnék, és az jószágnak rá szállássának kétsíge el vétetnék belőle, WERBŐCZY első Decretomának 26. részében.
