Csorba Csaba (szerk.): Magyar decretum, kit Weres Balás a deákból, tudni illik a Werbőczy István Decretomából, melyet tripartitomnak neveznek, Magyarra fordított. (Miskolc, 1991)

utánna az jószágból semmi riszt nem vehet, de az attya holta után fiára és az ki múlván attyafiaira és véreire ugyan azon torsokról szállottakra níz. Ha kedeg az atya az ő részéről testamentomot akarna tenni, azt is meg míelheti, de maga felesíge csalárdsága nélkül. Mert az felesígének a marhában és jószágban, mellyet az házasságnak együtt voltában együtt kérésiének, mindenkor oszlás szerint része vagyon, egyenlő képpen, úgy, hogy ha az ura testamentom nélkül holt volna meg, minden jószág, kit együtt löltek, kerestek, reá maradna. Ahol kedig az atya az első felesíge meg halván más felesíget hoz magának, tehát az fiú az első felesígítől való, ha az attyával az induló és indulatlan marhából meg osztott leend, az ő második felesíge az fiának részéből semmi riszt magának vennie nem engettetik, és sem az ő attyafiai, a kik második feleségitől az attyának nemzettenek, ahoz magokat nem avathatják, de az a fiú az mint akarja, szabadon el hadhatja, WERBŐCZY harmad Decretomának húszon kilencedik részében. TESTAMENTOM NÉLKÜL meg holt paraszt embernek jószági és marhái az földes úrra mint szállanak Titulus XXX. PARASZT EMBER EGY SZEMÍL LÉVÉN, HOLTA UTÁN SEMMI ÖRÖKÖST, avagy törvin szerint való következendőt nem hagyván, az ő ingó marhájáról szabadon testamentomot tehet, de maga az öröksígek ha őstől marattak lesznek, mind az földes urára szállanak. Ha kedeg az paraszt ember ő maga kereste leend, két részte osztassanak, melyeknek egy rísze az földes úrnak, a más része kedeg tellyessíggel annak jut, a kinek testamentom szerint hattá. Ha kedeg testamentom tétel nélkül hal meg, minden marhája és jószága, mind indulók, mind pedig indulatlanok az földes úrra szállanak. Mely földes úr mindeneknek előtte azokból annak temetésére és el takarására hogy rá gondollyon. És annak utánna minden adóssit meg elígéjtenie és adósságát meg fizetnie tartozik, és azoknak több maradékát az után magának veheti. Hol kedeg a paraszt ember törvin szerint való örököst hagy utánna, és az örökös kicsin leend, és még tizen két esztendőre nem ért, tehát az atya nem csak az ő részéről tehet testamentomot, de még az kisded örökösnek is, a tizen két eztendőnek alatta, talántán meg holtnak, más örököst (a kit akar) hagyhat és szerezhet, úgy hogy ha azonközbe a törvin szerint való örökösnek történik meg holta, az utánna választott és szereztetett örökös következzék. Ha kedeg az igaz örökös az fellyül meg mondott időt meg éri, avagy meg halággyá, ez féle örökössé tétel meg oltatik, és az igaz örökösnek birtoka alá vettetik, minden jószágnak és marhának tartása és el hagyása. De maga az jobbágyoknak mikíppen sok rend beli állapatok vagyon, azonkíppen törvínyeknek szokása sok féle, kik a helyeknek régtől fogva való szokása szerint meg tartandók. Ezen kedeg nem kell érteni, hogy az öröksíg, mely az paraszt által valakinek el hagyatott, avagy adatott, hogy az földes úrtól el idegenültethetnék. Mert az parasztnak az ő munkája jutalmának felette az ő ura földin mennyiben mint az örökössíg, semmi igassága nincs, de az földnek minden tulajdonsága az ő földes urára níz, és ahoz illik. Azért ez féle el hagyáson, avagy el adáson az jobbágy csak az ő munkájának jutalmát, tudni illik méltó bocsit az földeknek, réteknek, molnoknak, avagy szőlőknek valakinek el hadhatja, az örökössígnek tulajdonsága az földes urának mindenkor éppen meg maradván. Mely földes úr mikor akarja, az földeket, réteket, molnokot köz bocs szerint, az szőlőköt kedeg az ő árok szerint hozzája veheti, WERBŐCZY harmad Decretomának harminc részében. HOGY AZ PARASZTOK Ő magok által az nemesekkel nem perelhetnek Titulus XXXI. TOVÁBBÁ EZT ESZEDBE VEGYED, HOGY AZ PARASZTOK AZ Ő idő szerint való uroknak annyira vadnak alá vettetvén, hogy ő magok által akár minemű dolog felől is az nemesekkel nem perelhetnek. Azért mikoron valamely nemes által az paraszt méltatlanul meg verettetik, vagy meg sebeséjtetik, vagy kedeg másképpen meg sértetik, avagy még marhájában is hatalmasul meg károsodik, és az ő földes ura az illyen nemes embert perbe fogván meg nyeri, tehát az a nemes ember az földes úr ellen kissebb hatalomban száz forinton, és annak felette az meg sebessült avagy meg veretett parasztnak dián, avagy kárának meg fizetésén, az dolognak volta szerint kell kárhoztatni, WERBŐCZY harmad Decretomának harminc eggyedik részében. NYILVÁN VALÓ GONOSZ TEVŐKÖT az vármegye espáni és az nemessek, kiknek privilégiumok vagyon, mi kippen büntessék meg Titulus XXXII. NYILVÁN VALÓ GONOSZ TEVÖKÖT, MINT ORROK, TOLVAJOK ÉS ez féléket, se nemessek, se várasok, se falu béliek, kiknek privilégiumok erről nincs (gyilkostól, ház ígetőtől, és erővel való paráznától el válva) dióknak büntetéseknek alatta meg nem ölhetnek, hanem az espán, vagy vice espán, vagy szolga bíró kézibe tartoznak ugyan azon büntetésnek alatta adni. Mert harmad napnak utánna minden nap a bíróságba hágásokért három girával tartják nálok, de maga senki, sem bíró, sem szabad espán, kinek privilégiomja vagyon, el nem bocsáthatja, dia marattsága alatt. Gyilkosokot kedeg, ház ígetőköt, erő szerint kik paráznaságot tesznek, ha az véteknek helin, vagy az falu földén, vagy határában talállyák, ahol a gonosság lött. Csak mező várasok is, vagy faluk, vagy oly nemessek, kiknek ok levelek nincs róla, meg foghattyákés